Mit kéne tennem ilyen helyzetben? Szülőknek mi erről a véleménye?

15/L vagyok a barátom 25 éves.több mint fél éve ismerjük egymást(neten ismertem meg,először csak beszélgettünk ott),pár hónapja találkoztunk is,de akkor csak barátok voltunk,majd kiderült mind a ketten többet akarunk egymástól és elkezdtünk járni.ez nem csak egy futókapcsolat akar lenni, nem arról van szó hogy meg akar fektetni és otthagyna, mind ketten el tudjuk képzelni a jövőnket egymással és már beszéltünk is erről.tehát minden szép és jó, csak egy a bökkenő, a szüleim.nagyon konzervatívak,úgy kezelnek még mindig,mint egy 10 évest,mindenért szidnak,engem tartanak hibásnak,rajtam töltik ki a saját stresszes életüket,közben nem veszik észre hogy bennem minden egyes kis szidás megmarad.elég régóta depressziós vagyok,vágom magam.de a barátom tudott nekem segíteni,rég nem voltam ilyen boldog,törődik velem és figyel rám.anyám még a kezelhetőbb fajta, de apám..nemhogy egy 25 éves fiút elviselne,egy velem egykorút is utálna, és komolyan egy undorító ember ,nem bízik senkiben sem,mindenkiben ugyanazt a szemét embert látja,csak magát szereti és mindenkivel tahó.egyszóval nem igazán szeretem a szüleim,sőt..

Anyám tudja hogy van egy barátom,azt mondtam neki 17 éves, de majd találkozni akar vele.

Fogalmam sincs mit kéne tennem.komolyan mondom csak emiatt a fiú miatt vagyok megint boldog,és nem érzem magam annyira üresnek mint eddig.

Még annyit megemlítenék hogy sokkal érettebb vagyok a koromnál,mind kinézetileg és a gondolkodásom is más mint egy velem egykorúé