Nagyon unom a kapcsolatunkat, de nem akarom elveszíteni. Mit tehetnék?

3éve, 14éves koromban elmentem egy buliba,udvarolt egy srác, aznap este összejottunk, azóta együtt vagyunk.Ő egyetemista,de hetente kétszer azért talalkozunk. Nagyon szeretem, vele akarom leélni az életemet, de folyton azt kívánom, bárcsak évek múlva ismertem volna meg... Ráadásul az elmúlt kb egy évben nem volt se időnk se pénzünk semmilyen programra... Csak otthon beszélgetünk meg filmezünk. Nagyon szeretek vele lenni és nagyon ragaszkodom hozzá,de nagyon unom a kapcsolatunkat.Szerintem természetes hogy ennyi idősen az ember több izgalmat szeretne. A barátaim szerelmi életével foglalkozok állandóan,mert ugye az enyém annyira sivár... És emellett vannak problémák, pl hogy rengeteget dohányzik és nagyon büdös. Ha megmondom neki az a válasz hogy akkor is cigizett mikor összejöttünk. Emellett én nagyon ritkán vagyok vevő a szexre (nem tudom miért),kb kéthetente, és folyton vissza kell utasítanom, ami miatt hisztizik és egymástól elfordulva alszunk el és mindig azzal jön hogy milyen keveset vagyunk együtt (az egyetem miatt ugye csak péntektől vasárnapig) és mi az hogy igy se kívánom. Ez nagyon gyakori. Viszont nem akarom elveszíteni, mert annyira egy hullámhosszon vagyunk és nem tudom elképzelni hogy valaki mással legyek... Beszéltünk már erről de neki semmi ilyen érzese nincs, pedig neki is az első kapcsolata. Egyszer már szakitottam vele emiatt és teljesen összetört, 2hétig voltunk külön de hónapokig nem volt önmaga. Nem akarom ezt tenni egy ilyen jó emberrel, akit ráadásul szeretek is. Viszont tudom hogy ez csak rosszabb lesz és úgysem lehetünk így együtt örökre. Légyszi segítsetek, el vagyok keseredve! :(