Ti hogyan viselitek a szakításokat?

Én eddig egy fiú után sem sírtam (nem is vagyok az az érzelgős fajta, nagyonszomorú filmeken sem könnyezem meg) Max ha nagyon fontos volt nekem az a személy akk csak bámulok előre és fél óráig gondolkodom minden felén, h mi lett volna, ha... De amúgy én azért is nem sírok, mert tudom, h ha ő szakított akk ő döntött így, nem tehetek ellene semmit, ha meg én szakítok, akk előtte átgondolom, vagy már nem szeretem. Nem vesztegetem az életem idejét... Majd jön egy sokkal jobb. Nem ő volt az igazi. ;)

Nekem még odáig sem sikerült eljutnom hogy egyáltalán legyen valakim aki szakít velem :'D

Nem különösen visel meg. Nagyjából egy vállvonással letudom. Igazából nem lehet mást tenni, ez van, ez már egy átgondolt döntés, biztos van alapja és ezt tiszteletben tartom. Legutoljára bőgtem a szakítás után, de nem azért, mert vége lett a párkapcsolatomnak és elveszítettem a pasimat, hanem mert ezáltal az akkori legjobb barátomat is, plusz a bűntudat, amit sikeresen keltett bennem. De ez sem tartott sokáig.