Szerintetek van ennek így értelme?

Másfél hónapja vagyok együtt egy lánnyal, akit lassan 2 éve ismerek. Elsőre egy magabiztos, vagány, belevaló, nem ilyen cuki rózsaszín csajszinak tűnik. Az érzéseit nem mutatja ki, rengeteg fiú barátja van, mindenki bírja.

Aztán pár hónapja észrevettem, hogy többet beszélgetünk mint azelőtt. Elhív kajálni, kávézni, bulizni, minden előadást velem vesz föl, messengeren is beszélünk minden nap. Nekem, mint srácnak azonnal elkezdtek forogni a fogaskerekek, hogy mi lenne ha lenne valami, hiszen egy gyönyörű csaj aki talán akar engem.

Minden úgy lett ahogy elterveztem, megcsókoltam, összejöttünk, és egycsapásra megváltozott. Sokkal többet keresett, sokkal többet beszéltünk, hozzám bújt, olyanokat csinált amiket el sem tudtam róla képzelni. Aztán jött egy szakadék és azóta semmi. Ugyanúgy beszélgetünk mintha barátok lennénk (kivéve a szívek, meg a csók). Kevesebbet találkozunk, nem is látom rajta hogy akarna találkozni, eltűnik, nem nagyon ír vissza stb.

Próbáltam vele beszélgetni erről, de annyit mondott hogy sok a dolga meg majd más lesz ha kicsit lenyugszanak a dolgok.

Nem lett más és mondtam neki, hogy ez nekem ÍGY nem fog menni, én vele akarok lenni, mélyebb témákról akarok vele beszélgetni, érezni akarom hogy kellek neki. És így konkrétan szakítottunk.

Pár nappal rá hirtelen rám ért, és elmentünk enni, hogy egy kicsit beszélgessünk. Elmodntam részletesen hogy mi a gondom, ő pedig kicsit kitálalt nekem, hogy otthon az anyja soha nem hallgatta meg 20 éve, mindig csak b*sztatta, a faterja meghalt (ezt tudtam korábban), így úgy élte le az egész életét, hogy soha nem mondott el senkinek semmit, mert úgy is csak le lesz cseszve, úgysem érdekel senkit sem. Elfojtotta az érzéseit teljesen. Szüksége van néha olyan időszakra, amikor csak magával törődik és nem ír senkinek csak otthon van, pihen, zenét hallgat.

Eléggé megsajnáltam mit ne mondjak, és hajlandó voltam türelmet adni neki mert szeretem.

Viszont tényleg durva, hogy ismerem 2 éve, lassan 2 hónapja együtt vagyunk mégsem tudok róla semmit. Nem tudom mi esik neki rosszul, mi bántja, nem mondja el. Azt is tegnapelőtt tudtam meg hogy van egy 3 éves unokatesója... 2 hónapja tudom, hogy milyen fiúkkal volt együtt, és nem volt konkrét barátja csak ilyen 1-2 hónapos vackok, meg egy 3 éves "szexkapcsolat" ahol a fiú tojt rá, viszont ő meg nem.

Nagyon zárkózott, nem tudok róla semmit, pedig szeretem, ő is akar engem (szeretlek szót még soha nem mondta ki, és nem tudja hogy fogja-e egyáltalán). Teljesen tönkretették lelkileg, és nagyon elrontja a kapcsolatunkat.

Semmi érdeklődést nem mutat felém, nem mond sem nekem, sem rólam senkinek semmit. Nem nagyon zavarja ha nem találkozunk 3 hétig, az sem ha 2 napig nem beszélünk.

+ Ha elmegyünk bárhova, vagy ottalszom nála nincs téma abszolút. Néha vmi előjön és beszélünk róla órákig de ez 2 hetente max. És ilyen tök kínos felszínes beszélgetés az egész.

Hiába szeretem, nekem ez nem megy így.

Szerintetek hagynom kéne?

19F