Szerintetek valójában szeret a barátom?

Egyszerűen nem tudom eldönteni. Elötte még nem volt nagyon senkim, ő az első komolyabb kapcsolatom. Kétszer találkozunk 1 héten, kedden és szombaton. A szombatot reggeltől estig együt töltjük,kedden csak esténként találkozunk, mivel egy kurzusra járunk. Messengeren alig beszélünk, nem nagyon tudja kifejezni magát írásos formában. De élőben nagyon kedves, mindig simogat, sok puszit ad, megcsókol (hol gyorsan, de a négy fal között a szobában szenvedélyesen). Ma viszont elég fura volt. Kezdjük ott hogy mikor találkoztunk csak egy arcr puszit adot, és nem csókolt meg. Megfogta a kezem, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon bágyadtnak tűnt, megkérdeztem hogy mi a baj, és azt mondta hogy ma volt a matek próba éretségije, és elfáradt. 1szer csókolt meg a kurzus elött. Mikor menntünk volna haza, az egyik barátnőm csatlakozott hozzánk, és elkezdet nyafogni hogy ő nem akar egyedül menni haza a villamossal stb. Mondtam neki hogy akkor hazakísérem, csak ugye nem számoltam az idővel. A villamosra fellszáltunk, én a párom és a csaj.(ők ketten barátok amúgy)Mondtam nekik hogy inkább leszálok, mert nekem mennem kell haza, ezt nem gondoltam át. Mikor leszálltam a villamosról a párom nem volt velem. Nem jött, pedig rá néztem hogy jöjjön. De nem jött. Ott maradt cseverészni a csajjal, és közben meg elindult a villamos is. Én meg álltam ott mint egy hülye. Tudom hogy amugy egy irányba laknak, de mindig úgy van hogy hazakísér. Nagyon rosszul esett. Nem adott semmit. Se ölelést se csókot. Ráirtam messengere hogy ez nagy bunkosag volt. Mondta nekem hogy sajnálja, másképp kellet volna ezt elintéznie. Aztán írtam neki hogy semmi baj, de akkor is fáj. Erre küldött egy szomorú fejet. Írtam neki hogy jóejt, de nem írt visszam. Meg se nézte. Az utolsó üzenete egy szomorú fej. Bemeséltem magamnak, hogy lehet hogy a szakításon agyal. Nagyon rettegek, mert szeretem. Csak nem tudom hogy ő is engem.