Most ebben az esetben miért én vagyok a szemét?

A barátom azt vágta a fejemhez, hogy csak azért van velem mert azoknak a menő lányoknak akik neki tetszenek ő nem kellene és különben is örüljek neki hogy ő egyáltalán jár velem, mert mivel külsőre választanak az emberek én úgysem kellenék senkinek. Nem vagyok csúnya egyébként, csak nem vagyok plázacica. Meg van is olyan srác, akinek meg egyébként tetszenék, csak nyilván elhárítottam, mert ha barátom van, akkor én nem hitegetek màst csak azért, mert imponál hogy tetszem neki, szóval nem volt igaza. Meg amúgy az a vicces az egészben, hogy tudja, hogy annak a másik srácnak tetszenék. Mondtam neki, hogy rendben, ha így gondolja, akkor hagyjuk egymást békén, járjon olyannal aki tetszik neki, én meg hagy legyek azzal, akinek megfelelek. Erre megsértődött meg beállított engem a szemétnek, hogy most én komolyan csak úgy minden nélkül elhagynám. Mondtam neki, hogy dehát ha nem felelek meg neki, akkor ne velem járjon, hanem keressen olyat aki megfelel. Erre a fejemhez vágta, hogy én őt nem is szeretem meg ahelyett, hogy inkàbb hàlás lennék neki, ki akarom dobni. Mondtam hogy hát ő sem szeret, ha igaz amit mondott, erre közölte velem, hogy ez csak az igazság, azt hitte, hogy én ezt tudom. Most komolyan én voltam a szemét, hogy úgy gondoltam, hogy akkor inkább nem járnék vele, mert nem akarok "nincs ló jó a szamár is" kapcsolatban lenni? Egyébként nem is menő sràcról van szó, hanem ilyen tipikus visszahúzódóról. Meg egyébként nagyon aranyosnsk meg rendesnek mutatta magát meg pont azt mondogatta mindig, hogy neki pont ilyen lány kell, mint én. Mondtam neki, hogy ezt mondta erre közölte velem, hogy hát azt csak úgy mondta, mert udvarolni kellett.