Jogosan problémázok ilyeneken (Kevés együtt töltött idő)?

Szerintem ezt mindenképp vele kell megbeszélned. Én is már voltam hasonló szituációban, egy ideig húztuk a dolgot, aztán beszéltünk, és kiderült, hogy túl sok mindenben másképp gondolkozunk. Ha te igényled a több találkozást akkor nektek is végig kéne gonolnotok a dolgokat, mert úgy tűnik neki nem arra van szüksége amire neked. Szóval beszéj vele.

Szerintem ennek nincs jövője, most lépjél ki, amíg nem telik el túl sok idő. Lehet, hogy azt mondja szeret, de igazad van, ez nem szerelem. Úgy fogsz járni, hogy mindig csak várni fogod, mikor hajlandó veled találkozni.

úgy érzem, hogy én mint olyan akinek mindezt elmondták már, a (barátom hasolnóakkal jött egyszer) lehet valami beleszólásom. Nekem is mondta, hogy csak max heti kétszer tali, neki nem elég, és hogy úgy érzi van egy távolság köztünk, mintha nem nyílnék meg rendesen, sosme telefonálok és hogy nem volt soha nálunk... Mindezt meghallgattam, de mivel valóban nehezen nyílok meg, ezért csöndben ültem és gondolkodtam, de nem tudtam mit reagálni, hisz valóban igaz amit mondott, de minden probléma, amit felsorolt, olyan ami karakterfüggő és az én személyiségem része. Nem szeretném a telefonhívásaimmal zaklatni, ezért nem teszem, nem akarom belevonni a családi életben, mert félek, hogy ítélkeznek majd felettem hisz 7 évvel idősebb, mint én, illetve megvan bennem az a félelem is, hogy igazából, amint szétkürtölöm mindenkinek, hogy ő nekem van, valami elrontja és vége is lesz - amit nem szertnék. Tudom, ez egy gyermetek felfogás, de sajnos ilyen vagyok, és hidd el nehéz változni. Nos én is mondom sokat neki, hogy nagyon szeretem és én érzem azt, hogy ez így is van. Belegondolok abba hogy elveszítem, és potyognak a könnyek. Csak tudod, van ember aki máshogy szeret. Amikor ezt megbeszéltük, nekem is mondta a barátom amit te érzel, hogy ha szeretem, akkor időt szakítok rá. De ez sem olyan könnyű.. én érettségizek, és ezt ő megérti. Mindegy, ezzel azt szerettem volna elmesélni, hogy néha az ember karaktere nem olyan, mint amit valaki elvárna, és nem mindenki viszonyul úgy a szeretethez. Én alig látom apám, mégis tudom, hogy szeret. Lehet tőle jön az én távolságtartásom. Mindenesetre, úgy látom, hogy egyrészt nagyon friss lehet ez még nálatok, másrészt, hisz a lánynak is (mint ahogy nekem) ez még az első kapcsolat. Nem szokhatott még bele és tényleg nem vagy prioritása. A kérdésedre meg válaszolva, elég normális szerintem, hogy ne akarja valaki minden egyes szabadidejét együtt tölteni a párjával. Én például nagyon szeretek egyedül ücsörögni otthon, minding találok valamit amivel lefoglalom magam és van az embernek hobbija, meg barátai. Ezt mind vedd figyelembe, és a személyiségkülönbségeket is. Ha számodra elviselhetetlen az, ami úgy látszik a lánykámak tökéletes, akkor én azt ajánlom nyiltan beszélj vele, és ha nem próbál változni (nagyon nehéz lesz ha tényleg karakterből ered és nem csak érdektelen) akkor folytassátok, te pedig addig is légy türelmes. Ha látod, hogy esélytelen, akkor szakítsatok, elhiszem hogy nagy a szerelem, de fiatalok vagytok és valószínű szépek, találtok majd valakit magatok mellé, aki hasonlóan szeret mint ti.