Mi tévő legyek?

Sziasztok...

Szeretném röviden elmesélni a történetemet Nektek, és segítséget szeretnék kérni Tőletek!

Én jelenleg 21 éves vagyok, a barátom 19.

4 éve ismerek egy fiút, akivel az elején 2-3 hónap barátság extrákban voltunk, azóta 2 éve együtt is vagyok. (17 éves voltam ő 16 amikor megismertük egymást)

Az elején minden rendben volt (gondoltam én), éreztette, hogy szeret mindig meglepett valami kis aprósággal, elmentünk moziba, állatkertbe szóval volt egy csomó közös program.

Fél évre rá küldött nekem egy üzenetet amiben leírta mennyire boldog, hogy vagyok neki és hogy nem szeretne elveszíteni soha. Pár nappal később kiderült, hogy a kapcsolatunk elején megcsalt (2 hónapja voltunk akkor együtt), szakítani akartam, de megígérte, hogy több ilyen nem lesz, sírt is. Megbocsátottam neki.

Eltelt nagyjából ezután 2-3 hónap és a nyaralásunkon azt mondta nekem, hogy szakítani akar, de nem miattam hanem maga miatt mert tudja nagyon jól, hogy előbb utobb megint megfog csalni, mert ismeri magát. ( tudni kell, hogy előttem nagyon nem volt normális kapcsolata inkább csak ilyen mindenkivel ossze fekszik akivel csak tud kategória. )

Mondtam neki, hogy ha így érzi akkor szakitsunk én nem fogom neki erőltetni ami nem megy. Végül az lett a vége, hogy konkrétan bőgött (de komolyan! Nem túlzok), mint egy kisgyerek, hogy ő nem akarja elfelejteni a sok közös emlékünket mert nagyon szeret.

Végül nem szakítottunk.

Erre megint megcsalt... Ugyanazon a napom, ugyanazzal a lánnyal mint előző évben....

Szakitottam vele, és újra megbocsatottam neki, megígérte, hogy nem fogja megtenni újra nagyon sajnálja... a szokásos duma ilyenkor...

Eltelt 6 hónap, megint kaptam tőle egy üzenetet, hogy nagyon szeret, hogy neki már csak az én szívem kell, hogy ő velem akarja leélni az életet, hogy egyutt nagyon boldogok lehetünk, tiszta szívből szeret, meg ilyenek..:

Valahogy ez az üzenet jól esett, de mégse tudtam túl őszintén venni, mert azóta konkrétan nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, úgy beszél velem mint a kutyával, többet van a barátaival mint velem mikor épp nem dolgozik. Viszont ha meglátok valamit akkor egyből megveszi nekem, nem sajnálja rám a pénzt (csak azért írom le, mert ha én nem szeretnék valakit nem koltenék rá semennyit csak úgy). Viszont nekem elegem van már abból, hogy konkrétan ha beszélek vele erről, hogy mi van vele akkor azt mondja hogy semmi, ő szeret, meg velem akar lenni, de közben meg mégis úgy bánik velem mostanában mint egy kutyával. Sőt... meg a kutyával is szebben bánnak.

Ha megkérem, hogy menjünk el sétálni nem a válasz, ha megkérem, hogy találkozzunk akkor ő fáradt de utána meg kiderül hogy a haverjával találkozott.

(Megcsalni nem csal meg, mióta utoljára megcsalt megosztotta velem a helyzetét hogy tudjam hogy bizhatok benne)

Van amikor napokig nem keres azzal, hogy nincs kedve beszélni...

És ma meg közölte velem, hogy teher vagyok a számára... “Nem nagy teher, de ja általában teher vagy, de még elbírom”....

Mondtam neki, hogy szakitsunk, de hogy ő szeret meg nem akar, meg hogy nekem most mi bajom van hogy szakítani akarok??!??

Igazából itt az lenne a kérdésem, hogy mit kellene tennem..?

Szeretem, nagyon.... nem hiába bocsátottak meg neki...

De úgy érzem hogy már túl sok mindent enged meg magának stílusra mert tudja jol hogy nem lesz következménye mert szeretem...

az a baj hogy az a típus vagyok aki nem szeret veszekedni, és sokszor inkább magamban tartom a bajomat mert szeretem és nem akarok ossze veszni vele ezért inkább csak tűrők...

Már beszéltem vele sokszor erről de egyszerűen nem hajlandó normális választ adni...

Jobb lenne szakítani?

Az a baj, hogy tényleg nagyon szeretem...