Ő továbblépett, talált jobbat nálam. Ennek egy éve, én pedig még mindig egyedül vagyok, és ha meglátom bármijét, zokogok, hogy lépjek tovább?

együtt se voltatok és 1 éve siratod? XDDDDDDDDD

lefogadom hogy valami nagyon jó adonisz csávóról van szó, ezért ilyen nehéz elengedni

Mondjuk, az egy elég jelentős dolog lenne, ha a Facebookon és a többin lekapcsolnád a követést. Akkor máris nem jönnének szembe a dolgai, amihez már semmi közöd.

Te okozol magadnak fájdalmat ezzel teljesen feleslegesen, hiszen úgyse lesz belőle semmi. Aztán meg sajnáltatod magad szintén tök feleslegesen, és rombolod a maradék önbecsülésedet szintén teljesen feleslegesen. És amíg csak arra figyelsz, hogy ő mit kivel csinál, amihez semmi közöd, és nyomod a hisztit, addig nem veszed észre, ha mondjuk valakinek véletlenül megtetszenél. Mondjuk, nem is állsz rá még készen, először ezt kéne lezárni.

Tehát első lépés ahogy írtam, hogy lekapcsolod az összes követést, sőt még jobb, ha törlöd az ismerőseid köréből.

Ha eszedbe jut, akkor tudatosan arra gondolsz, hogy elengeded, és hogy új, számodra értékesebb életbe kezdesz, keresed a magad boldogságát, erősíted az önbizalmad.

Nem azt nézed, hogy kinek nem tetszel, hanem, hogy kinek tetszel, és hogy neked tetszik-e

És azóta már törölted az ismerőseid köréből, letiltottad? (Ha jól tudom, akkor, ha letiltod, te sem látod az oldalát, így ha elcsábulnál és rákeresnél, akkor se látnád, de lehet, hogy tévedek.)

De miért is másokat hibáztatsz?! "Ő feleslegesen húzta az időmet" Az nem időhúzás, hogy nézed egy elérhetetlen ember bejegyzéseid, aztán közben irigykedsz és emészted magad? Ez konkrétan önkínzás. Így még nem is állsz készen másik társat találni, mert még mindig erre a fickóra fordítod az energiádat, akkor is, ha bepróbálkoznál másnál, nem csoda hogy lelécelnek. Persze lehet, hogy az, akit találtál valóban egy gennyláda volt, de hát...

Szóval kérdeztél, és ez volt a tanács:

Ne nézd, hogy mit csinál, engedd el!

Sportolj, kirándulj, kösd le magad!

Ha passzív vagy, csak besavanyodsz, és akkor csak sajnálod magad, és ha sajnálod magad, akkor keresed az okot, amiért sajnálhatod magad, és el kezded kínozni magad pl. nézed, hogy a másik milyen boldog, míg te szenvedsz.

Szerintem bonyolultabb dolog ez annál, mintsem hogy annyit mondjuk engedd el. A letiltás valóban jó ötlet, és az is, ha próbálsz nem rajta gondolkozni.

De tehetsz többet is, például elmehetsz egy pszichológushoz, és kibeszélheted magadból. Ő rá fog kérdezni a múltadra is, vajon hol vannak olyan fel nem dolgozott szálak, amik miatt ez ennyire megvisel.

Nekem a pótapám/nagyapám halt meg elég korán, nagyon szerettem, de a halála után nem indult el a gyászfolyamat, azóta is olyasvalakit keresek, akivel jó csak úgy leülni és beszélgetni, ahogy vele tettem kiskoromban. :)

És volt is olyan az életemben, akiben ezt megtaláltam, hozzám sem nyúlt, aztán amikor elment, rettenetesen fájt.

Jó tudni, ki, mit, miért tesz.

Esetleg felveheted vele a kapcsolatot, és megmondhatod neki, hogy neked ez még mindig fáj. Persze ettől elég valószínű, hogy nem fogja otthagyni a mostani szerelmét, de átbeszélhetitek a dolgot, és ez neked is segíthet talán. Hajrá.