Hogyan vélekedhet rólam így a viselkedése alapján?

Érdekelne valamiről pár vélemény tőletek.

Van egy fiú, aki már nem kevés ideje tetszik nekem, azóta bejön, mindig rá gondolok, nagyon az esetem, szerelmes lettem belé, ez menthetetlen.

Egy suliba járunk évfolyamtársam.

Ez az egész nagyon bonyolult és hosszú téma.

Mindig csak húzódik az egész vele. Már rég összejöhettünk volna de hát nem alakul eléggé. Egy lépés előre kettő meg hátra. Ez az egész helyzetünk annyira el*eszett. Neki is bejövök, csak mégsem haladunk kellőképpen előre. Nem tartja fent velem ami van és nem viszi tovább, nem értem hogy miért. Elkezd valami alakulni aztán csak úgy abbamarad mintha mi sem történt volna. Sokszor azt hittem ez már annyi, de aztán a semmiből mégis történtek dolgok, keresett meg minden. Örültem és beleéltem magam de utána koppantam mindig. Ez így megy már egy ideje. Amikor meglát látom rajta hogy nem vagyok neki semleges. Főleg amikor tényleg közeledünk egymáshoz és elkezdenek alakulni a dolgaink. Aztán mégis csak úgy semmi. Ezt már annyira unom, úgy érzem belefáradtam.

Elbizonytalanítanak a tettei, nem lehet érteni mit miért csinál vagy pont nem csinál.

Amikor velem van és közeledik úgy minden jó, egy ösztönös kapcsot érzek. A nézésén is látszik hogy van valami benne velem kapcsolatban. De máskor meg visszalép, úgy tesz mint aki észre sem vesz és nem érdeklem. Olyankor ez fáj és rosszul esik, érthető.

Érdeklem, már sokszor bizonyította de aztán mégis meghátrál a viselkedésével. Azt tudom hogy nem arra megy, ez a tiszta képem megvan róla és sokat beszélgettünk, pl ilyesmiről is és velem őszinte mindig, semmi megjátszás.

Lehet csak tényleg hülyít, de én ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Ahogy gondolkodok és eszembe jut minden, hogy néz rám, hogy jön oda, hogy közeledik, hogy ér hozzám, hogy viszonyul hozzám, milyen meghitt helyzeteink voltak, meg ahogy keres a semmiből vagyis gondol rám, abból csak én tudom leszűrni igazán hogy nem vagyok neki közömbös. Nagyon is bejövök neki szóval kölcsönös, meg szóban sem tagadja. Ezt sokan is látták már hogy mi van köztünk. Úgy vették együtt vagyunk de hát nem.

Megbeszélünk pl dolgokat hogy hova megyünk stb, és nem lesz belőle semmi.

Nem foglalkozik velem. Suliban is most ugye jönne a szalagavató, már ha lesz majd abból valami. Én akartam táncolni ugye a keringőt, nyilván vele. Ha beszélnénk ugyanúgy meg minden akkor már jött volna magától ez is és felhoztam volna aztán táncolnánk, de így nem, nem is beszélünk semmi. Ő először a másik pörgősebb táncra jelentkezett csak, keringőre nem. Így már én se akartam táncolni. Mással nem tudnék és nem is akarnék. Mármint, nem lennék rá képes. Én csak vele tudom ezt elképzelni. De aztán kiderült hogy átjelentkezett a keringőbe, és egy másik lánnyal táncol. Az osztályfőnökömmel beszéltük a táncot és így tudta mit akarok. Rendes volt és segíteni akart nekem, mikor szervezték ott a végzősökkel a táncot (én mentem be mert nem akartam már táncolni), akkor megkérdezte tőle miért nem táncol velem, szép okos csinos. Ő meg azt mondta nem táncol velem. Ezt így kimondta. Na mikor ezt megtudtam, itt jött el az a pont amikor nem érdekel és nem fogok vele foglalkozni többet. Fejembe vettem hogy teljesen közömbös és elutasító leszek, ha a későbbiekben mégis közeledne valamilyen formában. És már képes is lennék rá. A saját érdekemben teszem ezt, nem akarom magam tönkretenni meg már valóban őszintén nem érdekel így ezek után. Az osztályfőnököm azt mondta hogy ne foglalkozzak ezzel, nem sablonból mondja de ő maga sem érti én miért aggódok rajta ennyire, hozzám jobb fiút képzelne el, ez teljesen érthetetlen számára is hogy én rajongok érte ő meg ennyire semmibe veszi és inkább a másik csúnyácska kislánnyal táncol akivel sose beszélt. Azt mondta értelmes szép lány vagyok én jobbat érdemelnék aki hozzám való. Rá akart beszélni hogy keressek másik párt a tánchoz ha szeretnék, “neked biztos lenne párod ne add fel mindenki igent mondana”. Nekem meg kicsúszott a számon hogy viszont én senkinek nem mondok igent. Igen tudom ez nagyon egós volt, de nem rossz értelemben mondtam, nem vagyok beképzelt. Én csak arra utalok ezzel hogy másnak nem mondanék igent mert csak neki akartam de hát hagyjuk.

Nem érdekel már, de mégiscsak rossz ez az egész tudat. Barátaim közül már mondták annyira összeillünk pedig hogy az már fáj. De nem tudok mit kezdeni ezzel, nem rajtam múlt semmi.

Innentől kezdve én már tényleg nem foglalkozok vele és nem is akarok. Belátom mostmár én is hogy ennek semmi értelme úgysem lesz semmi. Hátha más is megfog még ennyire majd, nem lehet tudni. Bár most jelenleg nem tudom ezt elképzelni, de mindegy is.

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek miért ilyen velem? Érdeklődő, aztán hirtelen közömbös? Mi lehet az oka hogy nem lép eléggé?

Tudok egyébként hasonló helyzetekről is, de titeket is megkérdeznélek erről.

Kérlek csak tapasztalatból válaszoljatok ha voltatok ilyenben, vagy tudtok ilyesmiről.

Köszi ha elolvastátok és tudtok valami hasznosat mondani