Ezt a viszonyubk hozza ki belőle vagy mindig is ezt gondolhatta?

Évekkel ezelőtt nagyon jóban lettem egy sráccal. A közös érdeklődési kör hozott minket össze. Csak barátok voltunk, de nekem kicsit tetszett is. Azért ő is adott olyan jeleket, ami alapján felmerül a gyanú, hogy én is bejöhettem neki (neten rákeresett azokra az eseményekre ahol én is voltam, állandóan kiállt mellettem, dicsérgetett többször, hogy klónozhatnám magam meg ilyenek). Aztán egyszer úgy éreztem, hogy ő egy adott helyzetben nem volt velem őszinte és lenéző volt, szokatlan volt tőle. Szóvá tettem, és összevesztünk. Ami megdöbbentő az az, hogy a bocsánatkérés sem szívből, nem önszántából jött (ő nem érezte sértőnek amit tett). Visszahallottam hogy azt hiszi hogy megutáltam, viszont személyesen, sem neten nem keresett soha hogy beszéljük meg, sőt ő is bevágta a hisztit. Velem nem beszél és csúnyákat beszél rólam. Pont abban a témában sért meg, ami régen közös volt. Én is nagyon sokat dolgozom a céljaimért, régen ez számára erény volt, ma ezt úgy fogalmazza meg hogy életem nincs. Régen tehetséges voltam, most csak magolok szerinte. Rossuul esik hogy ilyeneket mond. Valós gondolatokat hoz ki a düh vagy csak felindultságából mond ilyet az ember?

17/L