Mit gondoltok erről a helyzetről?

17 éves vagyok, és még nem volt értelmes barátom.

tavaly egy táborban találkoztam egy sráccal(nevezzük A-nak), aki nagyon passzolt, annyi gond volt vele, hogy nem egy helyen lakunk.. olyan jó 230 km-re lakik tőlünk... aztán végül elrontottuk, nem lett belőle semmit, és nem beszéltünk egész évben.. közben majdnem összejöttem egy osztálytársammal (legyen B), de az is el lett rontva, féltünk mindketten az egésztől, meg nem beszéltük meg a dolgot

most nyáron is mentem abba a táborba, és ott volt A, és hát megint fellángolt az a bizonyos szikra... rengeteget beszéltünk, éjjel meg kifeküdtünk paplanokkal meg ilyenekkel a fűre, és nem volt semmi olyan, amire most valszeg mindenki gondol, csak egymáshoz bújtunk, meg dumáltunk... végül nem lett vele semmi

eddig úgy voltam ezzel a barát-témával, hogy nem kell nekem, suli, edzések, mindenmás mellett úgysincs időm rá, majd egyetemen... van időm bőven, meg ilyenek... de ezután így egy picit éreztem, hogy jó odabújni valakihez...

így mentem el egy másik táborba, ahol szintén visszajáró csapat volt, ismertem őket.. itt utolsó éjszaka egy 30as pasival (ő meg legyen C.. becsszó több nem lesz :) ) csillagokat néztünk, és ennek is ilyen összebújós dolog lett a vége (szintén csók meg minden nélkül..)

szeretnék egy barátot, de túl válogatós vagyok. A ugye nem jó, mert távkapcsolat, az nagyon ritkán működik, és mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, B ugye osztálytárs, meg most kb nem is beszélünk, C-vel meg igazából fel sem merült semmi.. akkor csak úgy nem spiláztam túl a dolgokat, nem agyaltam túl midnent, és jól éreztem magam egy férfi mellett.

viszont azóta nagyon sokszor eszembe jut, és úgy érzem, hogy nagyon egyedül vagyok...

igazából ez nem egy kérdés, csak le akartam írni így az egészet valakinek.. értelmes, építő jellegű válaszokat várnék