Mit tegyek? Szeretem, szereti, szeretjük.

Tehát. Tavaly kezdődött. Nagyon hosszú lenne leírni mindent, de lényegre törő leszek. Volt egy srác, akivel legjobb barátok lettünk, és én beleszerettem. Hosszú ideje tartott már a barátságunk... egy ideje kezdtem úgy érzeni, mintha alakulna valami köztünk.. mintha ő is... Még a barátnőim is mondogatták. Vártam, hogy majd beszél velem, mert esett róla szó, hogy szeretne beszélni valamiről... de nem tette. Aztán eljött a nyár. Ő leszart. Én meg nem kerestem, mert minek? Nem éreztem úgy, hogy szüksége van rám. Ráadásul még nyár előtt egyik barátnőm leírta, hogy beleszeretett ő is. Én persze kiborultam, de neki ezt nem vallottam be. Azóta játszom mindenkinek, hogy már rég túl vagyok a srácon. Óvni szeretném a barátnőmmel való barátságom. Ezért hazudtam neki, hogy már nem érdekel a srác, neki hátha lesz esélye nála... persze ez nekem iszonyatosan fáj, de inkább legyen neki jó. Amúgy sincs esélyem a fiúnál, ahogy a jelek is mutatják... de én úgy érzem, ezt még nem zártuk le. És tudni szeretném, hogy mit gondolt rólam valójában, mert sosem tudtam rajta kiigazodni. Mikor vele találkoztam, megtaláltam önmagam. Megismertem egy olyan részem, amivel előtte sosem találkoztam. Ő kihozta belőlem a legjobbat. Aztán az elvesztésével önmagam is elvesztettem. És most keresem... mit tegyek, hogy ne ártsak a barátnőmnek, de ugyanakkor biztosra menjek a sráccal kapcsolatban?