Miért mindig az elérhetetlen kell nekünk?

Ezt sajnos sosem fogod tudni megválasztani... Nem mindenkivel van ez így, de én is pontosan ugyanezt tapasztalom. Ne tudd meg, én mennyit szenvedtem és szenvedek a mai napig az ilyenek miatt. Lehetett volna már sok lány az életemben, akik akartak tőlem valamit, de ők nem fogtak meg. Még akkor sem, ha egyébként nem néztek ki rosszul, sőt, szimpatikusak is voltak - nem kellettek, és magam sem tudom miért. Nem indították el bennem azt a motort, ami az érzéseimet mozgatja. Az egyik ilyen lánnyal megpróbáltam, nem jutottunk túl sokáig, egy hónap után elegem lett az egészből.

Ez sajnos egy ördögi kör, az egyetlen dolog amiben bízhatunk, hogy egyszer válaszra találnak az érzéseink. Arra pedig sokan azt mondják, hogy a legváratlanabb pillanatban fogunk rátalálni... én is csak ebben reménykedem. :) 19/f

Nagyon jó kérdés, ez olyan, mint egy eredetmonda.

"megválaszolni a megválaszolhatatlant"

Nekem is volt 1-2 ilyen csaj a szemeim előtt... most is van 1.. és egyszerűen ha csajról kérdeznek bármit is, MINDIG ő jut az eszembe. Sőt.... máskor is...

De ő olyan, aki nem is a közelemben lakik, és "híres" is, beszélni így ugye nem nagyon lehet vele... de mindig ilyenek tetszenek a legjobban...

Miért nem lehet olyanba beleszerelmesednem, akit meg is kaphatok? :\

16F

Szerintem ez is egyfajta szerelem, vagy inkább annak az előkészítése, ami csak akkor tudna kiteljesedni, ha viszonozva lenne. Addig viszont tömény szenvedés. :(

#1 vagyok

"Sokkal könnyebb lenne, és senkinek nem kéne ezzel foglalkozni, vagy ezen rágódni."

Teljesen egyetértek, lényegében nekem ennyiben merül ki az egész téma.

Ha valaki elérhetetlennek tűnik, de nem keseregsz ezen, hanem van elképzelésed arról, hogy miként közeledhetnél hozzá az jobb eset.

Ha valakinek az egész szerelmi élményei csak abból állnak, hogy siránkozik az elérhetetlen kapcsolatai miatt, az meg simán nem tudja, hogy mi az a kapcsolat. Vagy mi az a szerelem. Mert szerintem ez a puszta álmodozás nem az. Amikor valakivel megtanultok törődni egymással, annak a módját, hogy miként járhatnátok egymás kedvében, ott kezdődik inkább. Pl. nem tudnék valakivel együtt lenni pusztán azért, mert azon sóvárog, hogy kellek neki, de közben nem tud boldoggá tenni.

A leírásod egyértelműen az a rajongás-féle szerelem. Biztosan te is hízelgőnek vennéd, hogy valaki rajong érted. Én nem föltétlenül tartom ezt igazi szerelemnek, simán rajongásnak hívom. Nem mindenkinek van ilyen természete, hogy ezt komolyan vegye.

Ha valakinek még ez jelenti az igazi szerelmet, akkor nem csodálom azt, ha még nincs egy normális párkapcsolata:)