Szerintetek őszintén szeret?

A barátom egyszerűen nem akar velem találkozni, megmondta, hogy sok vagyok neki, pióca vagyok és közölt egy-két időpontot, amikor hajlandó látni. Nekem ehhez kell igazodnom, ha többször szeretnék találkozni, akkor egyszerűen leráz, mondván, hogy pihenni szeretne. Valójában hajnalokig gépezik vagy csinál mást helyette, de ha együtt pihenünk, vagy pl. filmezünk, az már neki nem pihenés. Mindenre jut ideje, csak rám nem. Kifogásokat keres, azt mondja miattam romlik a tanulmányi átlaga, (pedig egyszerűen lusta, mindig is így tanult) vagy neki egyedüllét kell. Sokszor azt érzem, már csak összevissza beszél. Gondoltam rá, hogy még nem érett komolyabb kapcsolatra? Jó ideje együtt vagyunk, mégis nem akarja elmélyíteni a dolgot, megszokás neki szerintem a kapcsolatunk. Próbáltam adni neki teret, amennyit tudok, de egyszerűen nem hiányol, én meg szenvedek mellette, mert vele szeretnék lenni. Ha együtt vagyunk, akkor sem nyugtat meg, nem érzem rajta, hogy odáig lenne értem, hogy támaszom lenne a bajban. Komolyan ekkora baj, hogy szeretem és ezt éreztetem vele? Ha engem elutasít, akkor mit kezdene egy lánnyal, aki csak kihasználja, megcsalja...? Egy szerelmes ember nem alig várja, hogy a párjával legyen? Nem is szeret igazán vagy még nem érett meg egy komoly kapcsolatra? Nem rosszindulatú fiú egyébként, sosem volt egy nőcsábász. Vagy csak én veszem túl komolyan az egészet, mert más érzelmi beállítottságú vagyok? És mi a megoldás, ha én nem tudom lazábbra venni, mert szeretem? Fejezzem be, mert ebből csak én jöhetek ki rosszul?