A barátom szakított velem, hogy éljem túl?

Nem kellett volna összejönnötök, osztályon belül ez így kellemetlen lesz, gondolhattátok volna előre.

Amúgy hogy éld túl? Vigasztald azzal magad az életben lesz még pár ilyen alaklom nem csak ez az egy.

#5: örülök, hogy megint itt van valaki, aki ezt a marhaságot hangoztatja.

Persze, tudom, barátnőt csak legalább 400 km távolról szabad választani, és mindig az előzőektől különböző irányból, nehogy véletlenül szakítás után meglásd.

Csak tudod: egy szakítás ugyanúgy fáj akkor is, ha másik városban lakik. Feldolgozni egy csalódást nem azon múlik, hogy milyen gyakran látod. Legalábbis egy ép lelkű ember esetén.

De tényleg, biztos azok is osztják a véleményedet, akik életük szerelmét találták meg egy osztálytársuk személyében. Meg azok is, akik eme hülye elv miatt szalasztották el azt.

Képzeld, én is jártam osztálytárssal. Kétszer is. Mindkettőnek szakítás lett a vége. Egyszer sem gondoltam úgy, hogy hiba volt csak azért egy szép időszaktól megfosztani magam, csak mert ő osztálytárs.

Utolsó: valóban, tényleg jobb inkább évekig epekedni valaki után, meg utólag ki tudja, meddig bánkódni, hogy "mi lett volna, ha...", csak mert osztálytárs. Meg persze közben végignézni, ha lesz valakije, nem hinném, hogy összességében jobb, mint egy szakítás.

Egyébként hogy is van a "szabály"? Azonos iskolából össze lehet jönni valakivel? A szomszéd osztályból össze lehet jönni?

Én úgy gondolom, eleve butaság a legrosszabb eshetőségből kiindulni. Valakivel össze nem jönni azért, mert "mi lesz, ha szakítunk", kb. olyan, mint ha nem ennék egy falatot sem, mert mi lesz, ha elrontom a gyomromat?

A fájdalom elől meg nem menekülni kell, hanem éretten feldolgozni. Ez is hozzá tartozik az élethez. Aki csak úgy tud egy szakításon túllépni, ha soha többé nem látja meg, és még az exe nevét is kitakarja a naptárban, azzal valami baj van.