20 éves srácok! Ti összejönnétek egy 15-16 éves lánnyal?

Nem. Bár emberfüggő. Akiknél 19 éves koromban próbálkoztam 15-16 évesek már akkor is túlkorosnak éreztem magam hozzájuk lelkiekben.

Most vagyok 23 és 19-20 az alsó határ, fiatalabbakkal egyszerűen nem érzem a közös hangot.

18 evesen nem jonnek ossze 15-16 evessel, hiaba mondjak magukat ertelmesnek ritka aki tenyleg az szoval nem kockaztatok, 18-20 kozotti lany nekem az idealis, de megnyugtatlak vannak 20+os fiuk akik a konnyu puncit keresik szoval igen vannak olyanok.

18f

Ha nem egy átlag 15-16 éves lány világszemléletével rendelkezik... cserébe ha egy 20 éves srác 15-16 éves lányt keres, akkor nem nagyon foglalkozik ilyenekkel.

Az általános képlet szerint minél fiatalabb korban "fogsz be" egy lányt, annál inkább tudod a te képedre formázni őt, és így lesz annál egyöntetűbb, és ezért egyszerűbb a kapcsolat.

Szóval, ha 15-16 éves lány lennék, nem erőltetném az idősebb pasikat, ha pedig 20 éves srác lennék, biztosan találnék jobb elfoglaltságot is, mint ártatlan tinilányok perspektíváit porba taposni.

A korkülönbség alapjában véve nem akadály.

Mikor én 20 éves voltam, a nejem még csak 10 éves.

De 30 éves koromban találkoztunk először az életünkben. :)

Nem állítom, hogy nem létezik olyan 15-16 éves lány, akinek kialakult személyisége van, okos, kitartó és önállóan gondolkodik, de ez nem jellemző. Manapság NAGYON NEM!

"Annyi idősen a saját képedre nevelheted ki..."

Na, ez a nem jó!

Mit ér az a nő (társ), aki csak azt tudja mondani, amit te elvársz tőle? Pszichikai "rabszolgával" szeretnél együtt élni? Ugye nem? 18 éves korukra a lányok többségének "megjön az esze", ismerik a saját, jól kialakított személyiségüket, konkrét elképzelésük van az életről, stb. stb.

Nagyobb öröm egy önálló, egyenjogú társba szerelmesnek lenni, hidd el, mint egy akármennyire is édes libucikába!

Kivéve persze, a friss pipire hajtó puncivadász vagy...

De akkor is gondold csak meg, más későbbi örömét van-e jogod elorozni, tönkretenni? Nem! Remélem, te is így gondolod.

Ha van időd rá, járj vele egy darabig, legyél hozzá kedves, ne bántsd meg, ne hitegesd... és ne szakítsd le!

Ha az idő és a józan eszetek veletek lesz, akkor még szerencsétek is lehet...

Aztán, amikor már ő is felnőtt lesz, elkezdhetitek az életfogytig tartó, izgalmas összecsiszolódást. De mindketten hagyjátok, hogy a másikat kiteljesítse, megvalósítsa önmagát, s megfeleljen gyermekkori álmainak és vágyainak.

Ehhez sok türelmet, megértést és odaadást kívánok.