Nehéz helyzet? Van megoldás erre?

Egy év van köztünk, ő 16 én 17 éves vagyok. Nagyon jóban voltunk, annyira hogy azt hitték, hogy együtt vagyunk. Eljött a ballagás és elkerültem a fővárosba. Volt fogadónap a gimiben és ő is eljött és ide akart jönni ő is. Fel is vették. Minden jól indult jól el voltunk újra.

Kb 1 éve próbálkoztam is nála. De akkor volt barátja. Elfogadtam és tiszteletben tartottam. 1-2 hónapig minden maradt úgy ahogy volt. Lebetegedtem 3 és fél hétig nem voltam suliban. Ahogy visszamentem kezdett távolságtartóbbá válni. Időről időre jobban és jobban. Szakítottak. Most nincs senkije. Nekem még mindig tetszik. De nem tudom most így mit tegyek, ha már így reagál arra is hogy ha összefutunk a folyosón:

Ma is találkoztam vele. Egy haverommal voltam. Ő csak neki köszönt jó hangosan, engem pedig le se szart. Pedig kétszer is összefutottunk és én köszöntem de ő egyszer sem pedig mindkét alkalommal hosszan nézett. Úgy fáj ez! Már kezdem azt hinni nem érdemes energiát fektetni bele, de egyszerűen szeretem és ez az érzés kegyetlen!:'(

Minden nap meghalok egy kicsit amikor látom:(

Az a legnagyobb bajom, hogy így nem tudom hogy menjek oda hozzá. Arra is gondoltam, hogy megutált vmiért de én nem tettem semmi rosszat. Egyszer csak ilyen lett és most hogyan kezdeményezzek így nála ha rám se néz?