Tik hogy felejtettetek el valakit akibe szerelmesek voltatok, de ő nem viszonozta?

Az első fél év volt a legnehezebb. Fogytam rengeteget, nem tudtam enni, sokat hánytam. Napi 3 doboz cigit szívtam, rászoktam a nyugtatóra, a fájdalomcsillapítóra meg a piára. Heti átlag öt napom végződött úgy, hogy összeestem az enlített szerektől. Rengeteget sírtam, nem érdekelt semmi, nem voltam önmagam. Volt, hogy egész nap csak a padlón feküdtem és néztem magam elé, máskor ütöttem-vertem magam a földhöz, késsel vágtam a karomon a húst (nem úgy mint ahogy manapság divat). A reggeli ébredés és az esti képszakadás között ha 10 olyan perc összejött amikor nem rá gondolok, akkor már eredményesnek tekintettem a napot. Utána valamivel kezdett jobb lenni. Másfél év után kezdett úgy-ahogy cisszatérni az életem a normál kerékvágásba. Aztán lassan úgy éreztem, hogy teljesen túl vagyok rajta. Egy évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy ez nem így van. Most megint ott tartok, hogy nem nagyon telik el úgy bap, hogy ne jusson eszembe. Ebben a hónapban volt 9 éve, hogy megtörtént ez az egész.... Tartok tőle, hogy a rögeszmémmé vált, fontolgatom, hogy pszichológushoz fordulok...