Elfelejteni a nagy Őt?

Novemberben megismerkedtem egy lánnyal (mindketten 21), randizgattunk párszor, de ez sajnos megszakadt 2 hónap után, bár sosem veszekedtünk, meg semmi ilyesmi, csak a távolság, meg rossz időszakon ment át... De én közben teljesen beleszerettem.

Elhatároztam, hogy márciusban megkeresem, méghozzá versben kérdezem meg, hogy akar-e újra randizni. Hát közös barátunktól megtudtam, hogy éppen randizgat egy másik sráccal. Mintha kardot döftek volna a szívembe.

Március közepén rám írt, mert megtutta, hogy meg akartam keresni, és rengeteget beszélgettünk utána messengeren meg hangouts-on. Elképesztő kedves volt. Tartani akarja velem a kapcsolatot barátként.

Közben kiderült, hogy nem egyszerűen randizgatnak, de egymás családjánál alszanak, van amikor ráadásul a srác albijában az ELTE mellett, 100 méterre az én lakásomtól!

Azért fáj annyira, mert 21 évem alatt soha de soha nem láttam senkiben amit benne, és amíg meg nem ismertem, elképzelni nem tudtam, milyen, ha valaki szerelmes. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ő is 21 éves létére egyszer volt kapcsolatban, akkor is csak egy nagyon komolytalanra, mert a pasi átverte. Most meg akkora "mázlim" van, hogy 2 hónap alatt, (amíg nem beszéltünk) olyat talált, akivel már egymás családjánál alszanak. Nem győzöm kérdezgetni magamtól, hogy miért?? Meg ha legalább a lány csúnyán bánt volna velem, vagy elküldött volna melegebb éghajlatra, hogy kiszeressek belőle, de nem. Nagyon fontos neki, hogy jóban maradjunk, ráadásul ő ír rám mindig 1 hónapja. De a tudat, hogy az utcámban (kb 100 méterre tőlem) egy másik srác karjaiban alszik az a személy, akiért golyót kapnék, annyira szeretem, egyszerűen kicsinál. És nincs akinek elmondhatnám, mennyire fáj.

Januártól márciusig csak rá tudtam gondolni, és élt a remény, hátha összejövünk. Erre mikor a verset megírtam, ez várt. 1 hónapja kínoz ez az egész. Tudom, elvileg idővel jobb lesz, de ez soha... Az életemnél jobban szeretem, pedig én nagyon nehezen leszek szerelmes... Kétlem, hogy még egy ilyen nő valaha létezett/létezni fog a Földön. Mintha nekem lett volna teremtve. A világon semmit nem változtatnék rajta, annyira jó Ő nekem💔💔

A lelkem mélyén tudtam, túl szép, hogy igaz legyen...

"A világ legnagyobb boldogsága, és legnagyobb bánata között egyetlen különbség van: hogy viszont szeret-e..." /én/

Köszönöm, hogy végigolvastad, és az értelmes válaszokat, tanácsokat is...