Milyen egy párkapcsolat?

Szia! Én egy hónap múlva leszek 19(lány vagyok), és 16 évesen jöttem össze a jelenlegi barátommal. Ő 18 volt, mikor összejöttünk, ő volt nekem is az első barátom, meg minden szempontból is az első, így erről tudok írni. Amikor összejöttünk, magyon félős voltam, így visszanézve :D kezdetben alig mertem megcsókolni, meg nyilvános helyen megfogni a kezét, ilyesmi. Féltem a szüleimnek is elmondani, mert ők még akkor kislányként kezeltek. Amikor összejöttünk, nem tudtam, hogy mennyire lesz komoly, nem terveztem időkorlátot a kapcsolatnak, az érzéseimben sem voltam 100%-ig biztos, gondoltam lesz, ameddig lesz, úgy is alakul majd, nem gondoltam túl. Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem, hogy ezt nem szeretném abbahagyni, egyre stabilabb lábakon állt a kapcsolatunk. Mivel egy suliba jártunk(ahol most végeztünk), ezért hétfőtől péntekig minden nap láttuk egymást, az úgy elég jó volt, napi fél-egy órát tudtunk ténylegesen kettesben tölteni. Ez nekem pont jó volt, hétvegégente meg hazajöttem a családomhoz. Szünetekben heti egyszer találkoztunk kb, volt, hogy ő lejött hozzám, volt, hogy én mentem hozzájuk. A programok, meg mikor mi esett jól :) néha jó volt egész nap csak a házban feküdni, pihenni, filmezni.. de voltunk már közösen koncerten, moziban, színházban, pesten csavarogni, állatkertben, pár napra kettesben elmentünk pihenni is. Ezek a kulturális programok is nagyon jók voltak, bulizni nem nagyon voltunk közösen, csak egy-kettőben, nem vagyunk nagy bulizósok. Szóval nekünk idővel nagyon megkomolyodott a kapcsolatunk, a szexszel is 2 évet vártunk, amíg én 18 nem lettem. Most már az összeköltözést tervezzük, miközben mindketten egyetemre fogunk járni. Nagyon boldog vagyok, napról napra csak jobban szeretem a párom. Nem vagyunk tökéletesek, sokszor vitázunk, de valahogy mindig ott van, hogy meg akarjuk oldani, így egy napnál tovább sosem voltunk haragban. A bizalom is nagyon megvan, nekem sem kell más, neki sem :) szóval összegezve, nekem ez az egyik legjobb dolog, ami az életemben eddig történt, támogatjuk egymást, segítünk egymásnak, jó, hogy sosem vagyok egyedül, hozzá mindig fordulhatok. Szerintem egy kapcsolatban lelki oldalról ez a legfontosabb, valamint a kapcsolat tartóssága tényleg csak a két fél elhatározásán, hűségén múlik.:) de a programok is szuperek, nem kell tényleg túlgondolnod, én is kivártam, amíg eljött ez a fiú az életembe, több fiúban is csalódtam már előtte, ne aggódj, neked is el fog jönni majd a valaki! Nem kell semmit siettetni, majd úgy is minden alakul. Remélem nagyjából ilyesmi válaszra gondoltál, ha van még kérdésed, írj nyugodtan!:)

Szia:) más, velem egyidősek tapasztalatai alapján nagyon hasonlóan működik ez az egész,mint ahogy az előttem válaszoló leírta, ha szerencsés vagy, rátalálsz arra aki hozzád illik, és akivel ugyanazt várjátok a kapcsolattól, ami köztetek van. Ilyen fiatalon sokkal könnyebb olyan párt találni, akivel elvagy, ellébecoltok a kis tini románcotokban, mint olyat, akivel ugyanannyi energiát és időt fektettek bele, mert igazából ez kell ahhoz, hogy működjön. Nekem 15 évesen volt először barátom, néhány hónap után vége lett, mert én nem akartam semmi igazán komolyat, a barátom pedig túlságosan ragaszkodó volt, és megijesztett ezzel. Ezután 16 évesen lett újra barátom, vele mindig úgy éreztem, hogy nem igazán figyel rám, és nem érdekli ez az egész, csak kihasználja, hogy van. Mivel totálisan elhanyagolt, és úgy éreztem hogy mindenki fontosabb nálam, ezért végül ennek is vége lett. Szóval összességében volt két gyermeteg kis kapcsolatom, egyik sem az igazi nagy szerelem, de mindkettőről szép emlékeim vannak. Talán azért voltam ezzel a két fiúval, mert még nem vagyok elég érett egy komoly kapcsolatra, ehhez is fel kell nőni, megismerni magunkat, és szerintem ehhez hozzá tartoznak ezek az emberek is, akikkel tapasztalatokat gyűjtesz, és megismeritek egymást. Ezért nem is bántam meg őket, majd ha itt lesz az ideje akkor biztosan rátalálok arra, akivel a jövőmet tudom tervezni és biztos pont lesz a számomra.

17/l*