Magányos vagyok, egyedül és rosszul, ti mivel ütitek el az időt?

Szia

Én szívesen beszélgetnek veled, ha szeretnéd.

Ezért a problémáért egyedül te vagy a felelős.

A húgom egy nagyon visszahúzódó személy (ami amúgy teljesen elfogadott, sok ilyet ismerek, akiknek mégis van támogató családjuk és igaz barátaik vagy éppen szerető párkapcsolatuk), aki utál idegenekkel beszélni, annak a lehetősége is fent volt egy ideig, hogy szociális fóbiás. Egyedül netes játékokon keresztül beszélt másokkal, főleg srácokkal. Sokan akartak vele találkozni, mert amúgy egy nagyon rendes lány, de ő sose ment el, mert félt találkozni személyben. Aztán jött egy srác, akivel rengeteget levelezett, és jobban megkedvelte, mind addig bárkit. Ő is találkozni akart, és hosszas huzakodás után a húgom el is ment találkozni. Ennyire még sose lépett ki a komfortzónájából, ez nála bátorság volt. December óta pedig együtt járnak, és nagyon szeretik egymást. A húgom továbbra is egy inkább visszahúzódó személy, de olyan partnerre talált, aki előtt megnyílhat, és nem kell tartania semmitől, és nem utolsó sorban, nagyon jól szórakoznak együtt (a szórakozás nem a diszkót és társait jelenti természetesen).

Ha nem hagyod ott a kis buborékodat (=házadat) akkor mások nem fognak noszogatni, hogy menj el velük. Akkor szépen bezárkózva telnek el az éveid mások tudta vagy érdeklődése nélkül. Ők boldogan élnek, míg te erre csak vágysz.

Miért érdekelne bárkit a nyomorod? Honnan veszed, hogy mások egyáltalán tudnak róla?

Ha nem teszel semmit azért, hogy legyen barátnőd, akkor hiába vágyakodsz, mert nem lesz.

Ha nem teszel semmit azért, hogy ne unatkozz, akkor továbbra is unatkozni fogsz.

Senki sem fog összejönni veled, mert miért tennék? Egy pozitív dolgot nem írtál magadról. Csak rosszat írtál magadról, ezek után csodálod, hogy egyedül vagy? Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, de ezeket a többség tudja kompenzálni, vagy ha nem is, a lehető leginkább elnyomja a rosszakat.

Kezdj el egy hobbit, biztos van legalább egy dolog, ami érdekel. Én az összes sulin kívüli barátomat táborok (múzeumos vagy cosplay), sportok (karate, lovaglás és úszás) által ismertem meg. Másfelől, ez jelentősen csökkentené az unalmas szürkeséget, amiben bizonyára vagy.

A változásnak veled kell elkezdődnie. "Be the best version of yourself." Amíg magadat ennyire semmibe veszed, miért tenne másképp bárki más?

Te összejönnél olyannal, akit semmit nem kezd az életével és egyedül rosszat tud írni magáról? Ugye, hogy nem. (A "de tudnám őszintén szeretni" semmit nem ér. Ugyanis mások is tudnák őszintén szeretni.)

Amíg az életed görcsölésből és magányból áll, addig nem fog semmilyen pozitív változás történni. Ha akarsz valamit/valakit, azért igenis tenni kell, nem otthon búslakodni és másokra fújni (nem előítéletes minden lány, azért sem lesz előítéletes valaki, mert te pont nem jössz be neki semmilyen szinten).

18/L

Hát igazából a 6-os leírta a lényeget, azt jó lenne lementened és elővenni mikor rosszul érzed magad. A magány érzésével sokan küzdenek, sajnos ez egy olyan világ, ahol nehezebb minőségi kötődést kialakítani mással, de nem lehetetlen. Próbálkozni kell és dolgozni a kapcsolatért, legyen az baráti vagy szerelmi.

Ebben az egy leírásban megjegyezted hogy mennyire nem vagy jó semmire és mindenki más a hibás emiatt, illetve rögtön lesöpörtél több lehetőséget is a fejlődésre (kizárt hogy élőben ismerkedj, hobbid nincs, de inkább azzal foglalkoznál hogy hogyan felejtsd el a kinti életet).

Tegyél azért hogy lekösd magad és kiteljesedj, olyan egyszerűen lehet, hogy el sem tudod képzelni. Mit csinálsz a gép előtt reggeltől estig? Filmezel, játszol, zenéket hallgatsz, videókat nézel? Milyen fajta dolgok érdekelnek azon belül? Ásd bele magad jobban a témába és foglald le magad velük. Szedj fel tudást azzal kapcsolatban, nézelődj oldalakon, írkálj posztokat kommentben oda, amilyen téma leköt.

Mozdulj ki és tervezd meg mit csinálnál, élvezd egyedül. Élvezd hogy csinálhatod, hogy részt vehetsz benne. Nézhetsz csoportos dolgokat is aztán, vagy egyből ha úgy van kedved. Olyan nincs hogy semmi nem érdekel, ez egy hülye duma. Maximum az van, hogy semmit nem akarsz csinálni, mert azt mondod magadnak hogy úgysincs értelme és úgyis belebuksz, nem érzel rá energiát, ami vagy az erős önbizalomhiányodnak köszönhető, vagy már átmegy akár depresszióba és egyéb mentálisan problémás területekre. Akarj változni és tegyél érte, mert senki nem fog kiráncigálni a rossz állapotodból, csak elhúz melletted az élet. Mehetsz pszichológushoz is, ahol együtt tudtok haladni az önismeretben és tudnál kivel beszélgetni az érzéseidről, gondolataidról, lenne ki reagálna rá.