Miért van az, hogy ha flegma vagyok a lányokkal bejövök nekik ha meg kedves friendzonet kapok?

"A boldogsághoz jogod van, barátnőhöz nincs."

A-a, félreértesz. Most intellektuálisan és morálisan feljebb akarod magad helyezni, és egy mocskos szemétláda incelnek beállítani.

A "boldogsághoz jogom van" azt jelenti, hogy az én személyiségemmel, adottságaimmal van jogom ismerkedni, próbálkozni, anélkül!, hogy bármelyik fruska beszólogatna, hogy "ez nem elég". Mert az ember nem azért ismerkedik, nem azért keres magának párt, hogy belérúgjanak.

Az életvidám és szociális ember tisztázatlan, hogy mégis mit jelent. Az önellátó ember általában napi 8 órákat dolgozik, bevásárol, házimunkákat elvégzi, esetleg sportol. Most komolyan az lenne a meghatározó, hogy ezen felül mit csinál a napi 2-3 óra szabadidejében? Azért lesz valaki vonzó, mert pár naponta, hetente, havonta összeül a régi haverjaival sörözni? Atyám.

A "nők pocskondiázása" kifejezéssel pedig a személyeskedés felé terelted a témát. Nem pocskondiáztam én itt senkit, de tudod mit, a "nők pocskondiázása" nem teljesen alaptalan dolog, ha már itt tartunk. Az egész incelhadjáratnak a feminizmus elvadulása az alapja, illetve, hogy az egonövelő társkeresők miatt a nők mindenféle idióta falakat emelnek maguk köré. Nap végéig lehetne sorolni egyesek idióta, valóságtól elrugaszkodott elvárásait.

A "húszéves remeték" kifejezéssel gondolom marhára meg akartál sérteni. Én szinte mindig magamra voltam utalva, persze, tudom, ez is az én hibám, és r-hadjak meg, hogy nem számíthattam másokra. Miért nem vagyok izgalmas, szórakoztató stb... Valóban nem én vagyok a szőke herceg a fehér lovon, hanem a barna proli a fehér Astrán.

Az ítélkezés pedig sosem alaptalan. Tudod, az ember általában az életében egy bizonyos pontig szerzett tapasztalatok alapján éli a mindennapjait, dönt helyzetekről, ítéli meg embertársait.

Pl. mind a mai napig kicsit őrült módon vezetek, mert Suzukin tanultam vezetni, és évekig állandóan le akartak szorítani az útról. Ez belém égett, és ennek megfelelően közlekedem, hogy engem ne akarjanak az árokba lökni. Ugyanez van az emberi kapcsolatoknál.

Bár évek óta pszichológushoz járok, kialakult bennem egy alap hozzáállás, amin baromi nehéz változtatni, főleg, mert akárhányszor próbáltam azt "megváltoztatni", mindig pofáraestem.