Az instáját vagy a számát kérjem el?

Nem.

Biztos tudja hogy ki vagy

Ne azzal rohand le, hogy szia, teccccöl nekem, instálom.

Személyesen beszélgessél, akár több körben: először köszönés, semmi több, aztán egy-két mondat, kérdezz valamit, ha nem egyszavas a válasz, és képesek vagytok kialakítani egy jó párbeszédet, akkor az mindenképpen pozitív jel.

Lehet, hogy ekkor megkérdezném, hogy tarthatjuk-e instán is a kapcsolatot.

Nekem nincs, és nem tudom, hogy milyen, de gondolom, látni fogja, hogy ha írsz, akkor volt már előzmény köztetek, egyszer már elutasított. Ha azt mondja, hogy igen, akkor mindenképpen elmondanám, úgy érdekességképpen, kedvesen, hogy egyszer régen már kezdeményeztél nála istán, de akkor teljesen érthető módon elutasított, és nagyon örülsz, hogy most úgy hozta a sors, hogy személyesen is találkozhatsz vele.

Ezzel egyfelől megelőzöl egy buktát, másfelől lehet, hogy csak az instás ismerkedésnek szólt az elutasítás. Harmadrészt meg lehet, hogy éppen imponálni fog a kitartásod, bátorságod, hogy egy elutasítás után is a szemébe mersz nézni. Persze ha azt mondja, hogy nem, akkor azt méltósággal kell fogadni. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy emlékszik rád, összekapcsolja a két esetet, ezért csak akkor mondanám el, ha már előtte beleegyezett. Ismételt elutasításnál felesleges.

De az instát se kell erőltetni, legyen valami ürügy, amiért kéne tartani a kapcsolatot.

Őszintén?

Engedd el.....

Azért nem mindegy, hogy milyen körülmények között volt az az elutasítás.

Ha csak úgy ismeretlenül ráírt, akkor az teljesen oké, hogy jött egy elutasítás, de ha személyesen már ismerik egymást, és némileg szimpatikus a számára, akkor már egy másik helyzet állt elő.