Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Csak én látom a korosztályomba...

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Csak én látom a korosztályomban ilyen rossznak a helyzetet, vagy csak én lennék ilyen paranoiás? Idősebbek válasza is jöhet, sőt!

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy 12. évfolyamba járó fiú vagyok. Végzős, érettségire készülök. A korosztályomba igen erősen jelen van az úgynevezett páwa, swag meg a többi idiótaság a stílusirányzatokat tekintve. Kimerem jelenteni, hogy a fiúk 75 %-a ezt az irányzatot követve él. A csajok értük vannak oda. Ezeknek a srácoknak nagyon nagy az arcuk, utálnak is, én meg sajnos zabos leszek ha huzamosabb ideig provokálnak, és utána már nem tűröm tovább. A lányok helyzete is aggasztó, sőt talán jobban, mint a fiúké. Még a velem egyidős, vagy már a szakmám lévő lányok értelmesebb, normálisabb csajoknak látszanak, de az elsős, másodikos leányzók sokkal rosszabbak. Ribisen öltöznek, kiábrándító a viselkedésük, a kisugárzásuk. Lenézik az embert, beszólogatnak. Az egészben még külön érdekes, hogy a csúnyábbaknak nagyobb a pofájuk. Néha elgondolkozom, hogy milyen felnőttek lesznek az életben. Teszem azt, ha összehoznak egy kis gyermeket, akkor hogyan fogják gondozni majd, ha a nap 24 óráját az instán, meg a face-n töltik? Talán oda is elfogunk jutni, hogy majd az lesz az igénytelen ember, aki nem állítsa fel a haját, nem vágja le a láb és mellkasszőrét, nem pedig a büdös, mosdatlan és ápolatlan? Az is valamennyire megrémít, hogy a tinik nagy része csak bulizna, meg az a menő, hogy valaki részeges, stb. Nem is lenne baj, hogy buliznának, meg az sem, hogy mire, mert felőlem lehet DJ Agyhalott is, de akkor nekem ezt ne nyomják le a torkomon. Én se teszem azt azzal, amit szeretek.


Na, de most ennyit a többség helyzetétől. Most egy kicsit nézzük meg az én szempontomból a helyzete. Mint említettem, egy 17 éves srác vagyok, két hónap múlva 18 leszek. Sosem voltam a lányok a kedvence, az iskolákban pedig ki voltam mindig is közösítve. A barátaimnak csúfolt egyedek szó nélkül nézték azt, amit tettek velem az általános 8 éve alatt. Mindig reménykedtem abban, hogy majd a szakközépben jobb lesz, de nem itt is sorra jöttek a pofonok. Hadarva beszélek, főleg a hosszabb szókat, valamint akkor ha ideges is vagyok még hozzá, fél göndör a hajam, ami még fekete is, a bőröm kreol, de inkább barna színű. Emiatt az egyik mocsok elnevezett migránsnak..... Mondjuk már a helyzet kicsit jobb, mert megbuktak azok az emberek, de még így is én vagyok a közellenség az osztályba. Sajnos más osztályokban is bővelkedem a riválisokban, rosszakarókban. Szerintem meg is ölnének, ha tudnának. Jó, egy kicsi bogaras vagyok, de akkor sem ártottam senkinek, sosem akartam balhézni, akkor meg hagyjanak békén. Jogosan várom el, akkor hogy nekem se dumáljanak, hogy ne bántsanak, ha ezeket én se követem el másokkal, nemde? Talán, sőt így belegondolva biztos, hogy az is közrejátszik ebben, hogy szegény családból származok, nincs pénzünk új "ájfonra", meg márkás cuccokra. Na meg persze az is, hogy nem vagyok egy jó pasi. A lányok lenéznek, látom a tekintetükben, hogy utál az összes, lenéz, felfordulnak tőlem. Tetézi még ezt az a tény is, hogy 2015 tavaszán belezúgtam egy lányba, aki a másik suliba, a mellettünk lévő gimibe jár. Benne az tetszett meg, hogy nem az a magát mutogató fajta, könnyűvérű. Normálisnak tűnik, egy szolidnak. De ő is megvet, utál, gyűlöl, lenéz. Úgy tesz, mintha én tehetnék arról, hogy pont ő tetszik nekem, de nagyon. Pedig harcolok az érzéseim ellen, azt akarom, hogy elmúljanak, de nem hogy múlnának, erősödnek. Állandóan röhög rajtam, meg kibeszél folyamatosan a barátnőivel... Volt, amit vissza is hallottam....


Nemrég volt a szalagavatóm, ami szintén röhej volt... A keringő eredetileg nem volt kötelező, de osztályfőnökünk nekünk kötelezővé tette, őszintén nem értem, hogy hogyan gondolta ezt, mert az osztályba csak fiúk járnak, gépészek vagyunk... Nekem pont egy debella, gonosz, rosszindulatú, totál igénytelen lány jutott volna, de még ő is kiakadt, hogy csak én lennék neki. Szerencsére sikerült kibúvót találnom, így megúsztam a keringőt, hála a jó Istennek. Helyette a kövér lány megkapta az osztály bűzbogarát, aki még meg is siratta a főpróbán, a szalagtűzésen, meg osztályfőnököt, de az egy másik sztori... A szalagavató utáni bál is komoly volt. Mindenki táncolt vígan, én pedig ott ültem kint szélen, néztem ki a fejemből, kínomban már röhögtem, hogy hogyan lehetek ilyen elfuserált....xD Szinte láttam a jövőmet, hogy nekem majd egy barátnőm sem lesz sohasem. A végén kicsit bátor lettem, mentem táncolni, de az is inkább tántorgás lett az erő két oldala között...


Annyira sok bántás, hátba döfés ért, hogy én már nem akarok többé megnyílni, elakarom kerülni az ilyen helyzeteket. Bezárkózni teljesen a kis világomba. Ott legalább nem bántanak. Most jelenleg az a célom, hogy érettségi után majd dolgozzak, a megkeresett pénzből vennék majd gamer pc-t, meg x box-ot, majd a szülői háztól való leválást követően elvonultan élném le az életemet, csak dolgozni járnék be.


De nem tudom, lehet hiba volt kiírni ide ezt a kis regényt, de sebaj, nem vagyok egy Timothy Zahn. Köszi, ha elolvastad, ezt a sírásomat, de valahogy most kiakartam írni a kérdést. Ha hiba volt akkor ebből is tanulhatok majd valamit.


17/F



#fiú #harag #lány #aggódás #félelem gyűlölet
2017. nov. 18. 21:01
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
81%
Hozzád hasonlóan én sem nagyon találom a helyem a kortársaim között és nem értek szót velük. Nálunk is szinte mindenkinél csak a bulizás, pasizás/csajozás stb megy. Alapvetően ezzekkel még nem is lenne probléma, mivel abban a korban vagyunk, amikor mindenki ki akarja élni magát, de az nagyon durva, hogy egyesek leisszák magukat a sárgaföldig, illetve hetente vagy havonta váltogatják a partnereiket. Én is már eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel senki, jobban is érzem magam egyedül. Kihasználás alapú barátsagokra meg nincs szükségem, hogy csak akkor vagyok jó, ha kell valami/segítség kell. Interneten van 1-2 normális ember, akikkel tartom a kapcsolatot, és bár tudom, ezek nem igazi barátságok, mégis többnek érzem őket, mint amiben valaha is volt részem a való életben. 17/L
2017. nov. 18. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
82%

Először is egy környezetváltás lenne a legjobb neked.

Gondolom érettségi előtt már nem akarsz iskolát váltani,nem is kell,ahogy elballagtál akkor kéne teljesen más körökben mozognod.

Viszont azt már most megtehetnéd hogy keresel egy közösségi hobbit amit szeresz,és így sok embert ismerhetnél meg.

Én megtettem,rengetek kilótól megszabadultam,szoliba kezdtem járni,és sehogy sem akar összejönni egy lány sem.

Még rengeteg lehetőséged van,ha nem jön ezek után sem össze semmi na majd akkor közösen Xboxozunk.

17/F

2017. nov. 18. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

Hidd el, a középsuli után már jobb, utána már kevésbé számítanak a stílusirányzatok.

Akár fősulira/egyetemre mész, akár szakmát tanulsz és dolgozol, szerezz barátokat, akik hozzád hasonlóak.

2017. nov. 18. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim válasza:

Teljesen megértem a porblémádat, és nem vagyok sem egy szépségkirály, sem a lányok kedvence. Viszont vagy én járok egy jó iskolába, vagy te jársz nagyon rossz helyre.

Nálunk is az iskola 80% páwa swag fiúkból áll (azt nem mondom hogy abszolút nem követem a stílust, de nincsenek márkás ruháim).


De valahogy nálunk még a páwák is olyan jófejek (legalább is velem), hogy amikor látták hogy csak ott ülök szünetben egyedül a padon odajöttek hozzám, dumáltunk meg minden, egyik meghívott a házibulijára. Nem nagyon akartam menni, de aztán rászántam magam. Valahogy azóta nem közösítenek ki, nem ba**ogatnak, így most az első év felére elég élvezhető és buli lett számomra a suli. Lehet hülye ötlet, de ha nem akarod hogy cseszegessenek próbálj meg "közeledni" feléjük, lehet rájönnek hogy jófej vagy te is és "befogadnak".

2017. nov. 19. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:

Szia!

Időnként én is elvesztem a reményemet, de nem csak a korosztályomban, hanem úgy ámblokk az emberiségben :D Azért részben a kamaszkor is az oka, mert hiába vagyunk mindjárt nagykorúak, még nem vagyunk felnőttek.

Sajnos én sem érzem jól magam, szóval ha nem is értem meg a helyzeted, azért nem idegenkedem tőle annyira. Én gimibe járok, három-négy éve rosszabb volt a helyzet, most mintha érettebbek lennének az emberek. Nem bántanak, se semmi.

Nem bántásból írom, de keress a helyzetedből valami kiutat. Akárhova is mész szakközép után, ott keresd meg a társaságodat, egy közösségi hobbi sem ártana, jól mondják. Csak tegyél ellene, nehogy tíz év múlva olyan legyél, mint az itt hetente (főként csajok miatt) rinyáló huszonéves pasik. Sokkal több potenciál van benned.

Amúgy megeshet, hogy csak sikerült szerencsétlen iskolákat kifognod. Nálunk is vannak páwák, de nem annyian, a lányok pedig... a lányoktól alapból tartok egy kicsit, sokan nem tűnnek barátságosnak, de amíg nem bántanak másokat, nekem mindegy. Szerencsére vannak, akiknek más az érdeklődési körük, vagy komolyabbak valamivel. De megmondom őszintén, az olyan kamaszok sem jók, mert ők meg hajlamosak mártíromkodni és a "jaj a mai fiatalok" dumát nyomni, nem 70, hanem 17 évesen. Nem konkrétan rád értem, nekem ez a tapasztalatom.

Amúgy nem azért mondom, a fiúk sem elegyednek szóba a félénkebb lányokkal. De nem bánom, mert ismerek kivételeket. Ezért kérlek ne ess abba a hibába, hogy a lányok között nem látod meg. Akárhogy is tűnik, nem ellened írtam, csak megosztottam a véleményem.

17/L

2017. nov. 19. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
És a fiúknak meg az olyan kiálhatatlan ribizlik kellenek.
2017. nov. 19. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenki válaszát. Azért egy kicsit jól esik, hogy valaki megérti a gondjaimat.


4-es, hát ez nem tudom, nem lenne jó megoldás, még a végén az esne le ebből, hogy én futok utánuk...


5-ös, én is attól félek, hogy olyanná válok, mint akiket megemlítettél, a sikertelen húszas éveikben járó fiatal férfiak. Mindenesetre, ahhoz eddig jó úton haladok.


Az oké, hogy új barátokat, új ismeretségi köröket kell találnom, de ez elég nehéz lesz úgy, hogy most már igen komoly fenntartásokkal állok az emberekkel szemben.

2017. nov. 19. 21:52
 8/12 anonim válasza:

Kedves fiu!

Egy igazi,érzö,totál "nem mai"/azaz normális fiatal sorait olvahattuk,pont azt aki ma hiányzik.

Ne felejtsd el-és most ugrojunk egypár évtizedet-hogy akik MA lenéznek,utálnak azok egytrendi és életidegen gondolkodás foglyai te pedig ezen tul,MÁER MOST egy normális világ gondolkodádsát tükrözöd.

Figyeld csak meg Te hol leszel életigenlésban,eröben kitartásban és hol elsznek EZEK,igen,igy irom ezek ugyanakkor.

Ezért hát fel fejjel!

Üdv Rihárd,

aki saját magának helyzetét látta leirva,-20 évvel ezelöttröl...

2017. nov. 21. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

5-ös vagyok. "Jó úton járok afelé." Ez rossz hozzáállás, afelett elsiklottál, hogy benned ennél látszólag sokkal több lehetőség van, és érdemes azokra koncentrálni. Nem vagyok egy jó motivációs előadó, szóval bocsi, ha a negatívabb részek szúrtak szemet. És miféle fenntartásaid vannak az emberekkel szemben? Ha irreálisan magasak, akkor azokból faragj le (pl. ha csak olyan lányokkal vagy hajlandó szóba állni, akiknek nincs kifestve a körme, azt el kéne hagyni, de az, hogy egyenes emberek társaságát keresed, normális, akár "alap".)

Illetve ha van hobbid, akkor annak űzőivel szemben valószínűleg alacsonyabbak az elvárásaid/vagy többet tudnak teljesíteni azokból. Tökéletes ember semmilyen korosztályban nincs, ugye :) Különböző író/olvasó klubokban, oldalakon, stb. elég jó társaság szokott tudni összegyűlni, ha nincs ötleted, kezdheted egy ilyesmi helyen. Csak egy példa. A lényeg az, hogy az Isten szerelmére, legalább ne törődj bele, hogy te is olyan lehetsz, hanem figyelj a pozitívabb dolgokra! :D

2017. nov. 21. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:
Valahogy karácsony után elfogott egy olyan érzés, hogy sosem fogok együtt ünnepelni egy lánnyal. Elszoktam magam képzelni, ahogy egyedül élek a lakásokban, reggel kelek, elmegyek melóba, majd hazajövök este és gépezek. Nem tudok odaképzelni egy esetleges barátnőt. A plátói szerelmem utáni sóvárgásom pedig hullámzó. Vannak olyan napok, amikor már azt hiszem, hogy elfelejtem, de aztán másnap újra csak rágondolok. Nagyon rossz ez.... Az a legrosszabb, amikor iskolába vagyok, és akkor jut eszembe. Félek, hogy nem látom. De ez már creepy kezd lenni. Ha tegyük fel délután nem azzal a busszal jön haza, amelyikkel én, akkor egy olyan érzés fog el, hogy ez a napom kárba veszett. Ha látom, akkor pedig nagyon ver a szívem. Még ha face-n látom, akkor is elpirulok. Úgy érzem, ez az egész női nemmel való kapcsolatomra kihatással lesz, szerintem más lány iránt nem fogok már így érezni. Tegnapelőtt voltam karácsonyi bálon, ott szinte földbegyökerezett a lábam, egyszerűen betojtam, egy lányt se mertem felkérni, unokabátyám és a nővérem meg nem értették, hogy mi van velem. Kicsit aggaszt a dolog.
2017. dec. 27. 23:23
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!