Hol lehetnek ilyen emberek/közösség? 17F

Adjon Isten! Emez most igen érdekes, s elgondolásra, megfontolásra érdemes válasz lészen. Forgatom kend sorait, látni benne sok mindent, mik mások szívét-lelkét szintúgy nyomják, más mértékben. Folyamba terelem gondolataim...

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Tehát! Bármennyire is azt gondolod, érzed most, hogy ha lenne valaki melletted, az segítene és felhozna. Gondoljon kend bele kicsit jobban. Tükör lenne a másik, hisz ugyanazokkal a gonokkal küzd, ugyanaz a letargia övezi körül lelkét, hogy lenne hát képes segíteni, ha magán se tud odabent? Adva vala a gondolat, mely valamelyikőtök fejében hamarost fordulna: "nem vagyok elég jó neki, biztos miattam ilyen, nem tudok segíteni neki, szar vagyok, nem tud szeretni" és még napestig sorolhatnánk kifogások és negatív gondolatok végeláthatatlanságát. Jó lenne ez így? Segítene bárkin is? Vajh' ki hiszi ezt?

Téved jóuram. Először magán kell segítenie. belülről erőt meríteni, fokozatosan felkelni odalentről. Kiganézni az ólat, elkotorni a szemétdombot...

Nálamnál okosabb emberektől idéznék, igazakat, tanácsul.

"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

"De hát nem vagyok én olyan jó ember sajnos, hogy megszeressen valaki... AZtán meg hozzám illőt még csak nem is látok.." -> "Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít."

Kérdem hát: Ezzel a hozzáállással kiben ébreszted fel a gyógyuláshoz szükséges hitet? Míg csak a rosszat látod magad körül, - holott biztosan akadnak jó dolgok is, csak a depresszió búbánatos, ködös fellegei rejtik el őket - hogy, miből lennél képes egy másik beteg léleknek gyógyulás táptalaját nyújtani?

Érti kend mire próbál betyáros mivoltom rávilágítani?

Tenmagadat kell rendbe rakni először. Odabent, lélekben-szívben. Hogy a kis herceg szavai is megteremjenek: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

S midőn elkezdi kenduram ezt a szemit is használni, igazán meglátja majd azt, mire vágyódik épp. S megérti a szerelmetességet.

A szerelmetesség magában foglalja a szerelmet és a szeretet, egykor nem véletlen mondták azt, hogy szerelmetes, szerető Krisztusom, mert szerelem és szeretet azonos tőnek a szere. Nem véletlen beszélünk szertartásról,Egykoron ha valami zavar támadt akkor azt szerbe szedték,későbben rendbe,és ebből lett a rend- szer, aminek valóban kellene hogy szer-tűztelete azaz tisztelete legyen, de a középszer más mérce szerint mér mint a nagyszer. Vagy a szernek napjáról szólva a Szerdáról aminek köze sincs a szláv szredához.Vagy a szintén szlávnak tartott szercéhez azaz szívhez, a furcsa azonban csak az hogy az érzőszerv ami a szerves szervezetben van ami szív, olyan mint egy szelence (nigorizáció nem ütközik nyelvtani szabályokba), ami tiszta szerencse ha van kedvesed azaz szerelmed megkérded tőle szerecce,elvileg ez hibás de v.ö a szercével azaz szívvel aztán gondolkozz el egy kicsit az ún jövevényszavak századok óta belénk sulykolt hazugságán,meg más dolgokon is,például azt amit leírtam fordítsd meg és ugyanilyen logikával cáfoljad.Itt ne keress politikát pusztán logikát.

Elkalandoztam a tábortűz mellett, legyen hát vége a mesének, kend meg szűrje ki a lényeget: Míg tenmagába rendet nem tett, adni, se fogadni nem tud szerelmet, szeretetet. Lent vala már borújának gödrében, lejjebb nem kerülhet, hát mondja meg: ha megpróbálkozik felállni, mit veszíthet? Nyerni ellenben annál többet... Mérlegeljen, s mi fontosabb: cselekedjen. Ifjú még, ideje akad, trenírozza magát, ahogy csak tudja. Eredménye lészen... S mikor visszanéz, érteni fogja: "Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik."