Mit csináljak? Egy fiú nagyon rám van akadva, de nekem már kezd kínos lenni és nem akarok tőle semmit.

Az iskolában van egy fiú, akinél először csak annyit vettem észre, mintha nézett volna, de nem voltam benne biztos, ezért nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.

Aztán elkezdett üzeneteket írni nekem, először valami kapcsán, aztán csak úgy, hogy szeretne jobban megismerni, szimpatikus vagyok, kérdezgetett ezt-azt, minden nap rám írt, de a suliban nem jött oda hozzám külön.

Aztán a múltkor meg “véletlenül” mellém ült, mert az ő helyén ültek és 2 üres hely volt, az egyik mellettem. Így órán is együtt kellett dolgoznunk egy feladatnál. A feladat megoldása után folyamatosan beszélt hozzám, minden féléről, már figyelni nem tudtam tőle és kicsit zavart. A haverjával meg folyamatosan csetelnek óra alatt, attól tartok, hogy rólam is, ez pedig nagyon zavar. Mintha valami olyasmit mutogatott volna a haverjának, hogy sikerült beszélnie velem. Lehet, hogy már több embert is belevont a kis akciójába, hogy felszed engem, vagy nem tudom.

Egyszer megkérdezte, hogy van-e kapcsolatom, mondtam, hogy nincs és most nem is szeretnék. Azt hittem, ebből leesik neki valami, de úgy látom, nem!

Mára pedig bulit szerveztek többen is, egyébként ő volt ennek az egésznek a kitalálója. Én ma tényleg nem tudok menni, de ha ráérnék sem mennék, mert utálom a bulikat. Erre rámírt, hogy sajnálja, hogy nem tudok menni, de jövő hétvégén csinálhatunk valamit, ha akarok. (nem tudom ezt úgy értette-e, hogy többen vagy kettesben.) Nem, egyáltalán nincs kedvem és most fogalmam sincs, hogy erre mit válaszoljak, mert mindig kitalál valamit. Azt nem írhatom le, hogy “nincs akarok” mert bunkóság, viszont nem akarok magamnak sem rosszat. Nem is akarok vele elmenni, mert nem akarok tőle az ég világon semmit. Nem is lenne időm most egy kapcsolatra, annyi minden másra kell koncentrálnom, mellesleg nem jön be, külsőre se, a személyiségünk pedig teljesen más.

Minden nap együtt kell lennünk, nem akarom, hogy csúnya vége legyen és hogy pletykáljanak rólunk. De nekem így annyira rossz érzés minden nap bemenni a suliba, hogy ki tudja, mit talál ki és kínos helyzetekbe hoz. Így, hogy egy légtérben vagyunk, elég nehéz lerázni.