Hogyan dolgozzam fel a sok sikertelen randit és a rossz kapcsolataimat? 17L

Úgy érzem, ebbe bele fogok rokkanni. 16 évesen volt először pasim, számtalanszor megcsalt, és mindig más nővel. Aztán volt egy randim azzal, akit neten ismertem meg, tök jól elvoltam az illetővel, másnap mégis tiltott. Majd lett egy pasim újból, aki szó szerint imádott. 2 hét után írt nekem Facebookon, hogy nincs több ideje velem lennie. Teltek a hónapok, megint lett egy pasim, na Ő volt az, aki sosem mondta, hogy szeret, sosem ölelt át, csak úgy voltam Neki. Mondtam, hogy ha ilyen marad, nem fog sokáig tartani a dolog, de nem érdekelte. Ennek így is lett vége. A legutóbbi pasim szintén hasonló volt, végül odáig fajult a kapcsolatunk, hogy egyszer csak nem jött többet hozzám, (én hiába mentem, sosem volt otthon) majd Facebookon annyit láttam, hogy újra egyedülálló vagyok, mert hogy letörölt... Nemrégiben megint volt egy randim, oda már úgy mentem el, hogy bevertem 1 liter bort, mondom ha csalódás ér, akkor hadd ne fájjon már annyira. És igazam is lett. Kb 2 percet beszélgettünk, már kezdte kifejteni, hogy nem akar kapcsolatot, meg hogy semmire nincs ideje, stb. Én akkor már majdnem elsírtam magamat, de muszáj volt visszatartanom, szóval nem látta mennyire fáj a dolog. Utána még próbáltam kicsit győzködni, mondtam Neki, hogy bármikor jöhet hozzám, bármikor írhat, várni fogom. Hazaértem a randiról, anyám kezdte a szokásos dumáját, aminek kb az a lényege, hogy ne csodálkozzak, hogy senkinek nem kellek, hogy nézek már ki... Pedig bármire megesküszöm, hogy egyik pasas sem volt egy adonisz, nincsenek is ilyen elvárásaim, mégis elutasítanak rengetegen. A valóságban és az interneten is, ez nálam már mindennapos dolog. Viszont az, hogy valaki annak ellenére hogy látott képen, sokat beszélt velem Facebookon, és erre föl elküld, hát... Nem értem. Hogyan lehetne mindezt feldolgozni? Annyi csalódás ért, hogy már nem tudom elképzelni azt, hogy boldog leszek valaha.