Nem érdemlem meg a boldogságot, csak azért mert nem vagyok olyan mint a korombeli lányok többsége?

Majd kinövöd

"Nem érdemlem meg a boldogságot?" Haha, én pont ugyanezt kérdeztem annó, amikor összeomlott az életem, és kb. mindenki csak bántott: kiközösítettek, megaláztak, bűnösnek, erkölcstelennek tartottak csak mert fura és más vagyok, stb... és akkor egy kedves lány azt mondta, hogy "Ez az egész megérdemlem dolog úgy hüly*ség ahogy van". Most én is ugyanezt mondom neked. De ettől még próbálj meg jól kinézni, és ismerkedni, mert magától lehet később se fog semmi összejönni sajna, ez az én tapasztalatom.

először is semmiről nem vagy lemaradva... én 23 éves koromig totál szánalmasnak gondoltam magam, mert hiába voltak fiúk az életemben valahogy mégsem volt jó. Aztán 2 évig egyedülálló voltam és akkor döbbentem rá, hogy mennyire értékes vagyok a magam okostojás, kocka módján, a képregényes pólóimban és tornacipőmben. A felismerés és az, hogy mindig önmagamat adtam bevonzotta a jót az életembe :) Tudom a kamaszkor még sok mindenen változtatni fog, de ha megtalálod magadban önmagadat, akkor hidd el mindent könnyebben veszel :)