Mikor ki beszél ebben a versben? Hogyan jelzi a szöveg a beszélőváltást? + 3 értelmező gobndolat

Vágánsköltészet

Carmina Burana – részlet, Tavasz édes mámorában

Tavasz édes mámorában,

nem májusban, még korábban

mikor teljes napsugár van,

nemes arcú szüzet láttam

gyenge lombok sátorában,

száján szólt bürökduda.

Sors akarta rájalelnem,

nimfában nincs ennyi kellem,

hogy vele versenyre keljen:

a mihelyt megpillanata engem,

hangos nyájával a berken

megriadva elfuta.

Ér remegve a karámba,

én, kérlelve, a nyomába:

nem kell néki gyöngy, se násfa,

csak csitítom, ám hiába,

s ajándékom dobva sárba,

szól a szüzek csillaga:

"Amit adtál, nem kell, tessék,

szándékodban nincs tisztesség!"

Kis szilkével védi testét.

Megragadom a szüzecskét,

bőre hó-tündökletesség,

és rejti darócruha.

Ő viseli a nehezet,

én pedig a kellemeset.

"Mit műveltél? jaj, megesett!

gonosz, mégis hála neked,

csak titkold el szégyenemet,

hogy ne tudják meg soha.

Mert ha sejtené apácskám,

avagy Márton testvérbátyám,

akkor jönne rossz világ rám,

vagy ha megtudná anyácskám,

rosszabb az négy kígyónál ám,

nagy vesszőzés hangzana."