Három golyó - bizonyos szituációban -, hogy viselkedik az űrben?

Térjünk vissza egyszerűbb vizekre.

Van egy űrhajód, egyenes (tegyük fel,hogy semmilyen gravitációnem torzítja a pályát) tehetetlenségi pályán repül, egyenletes sebességgel.

Nincs hajtás, nincs fékezés.

Jelen esetben tök lényegtelen, hogy halad, vagy nyugalomban van kismillió más tárgyhoz képest az univerzumban, ezt a rel. elmélet kimondja. Elfogadtuk? El. Lépjünk tovább.

Ez az űrhajó pályaváltoztatás nélkül rakétával elkezd gyorsítani. Tudjuk, hogy ő gyorsul, vagy a világegyetem gyorsul körülötte az ellenkező irányba?

Igen. Mivel őrá hat gyorsító erő, aminek hatása, a gyorsulás miatt az űrhajóban is mérni tudjuk a gyorsulást, ami nincs rögzítve, szépen a hajó fenekéhez repül. A hajóban, a feneket padlóként kezelve gyakorlatilag az adott gyorsuláshoz tartozó súlyerőnek megfelelő erőt tudunk mérni.

Tiszta? Tiszta.

Most jön a trükk.

Alaphelyzet azonos, egyenes vonalú egyenletes mozgás, nulla erő, semerre.

A hajóra az oldalán is van, a menetirányra merőlegesen rakéta szerelve. Most ezt beindítjuk. Mi fog történni?

A hajóban lévők úgy fogják érezni, mint a pálya menti gyorsulásnál, csupán most oldalra ható gyorsulási erővel, az oldalfal lesz a padló.

Eközben, a hajóhoz képest nyugalomban lévő megfigyelő mit fog látni?

Azt, hogy a hajó az egyenes vonaltó eltér, egy egyre meredekebb íven "kanyarodni" fog.

Kérdéses, hogy a hajó, vagy a világegyetem változtatta meg az irányát?

Ugyanúgy nem, mint az előző esetben, hiszen ott lesz a gyorsító erő, a gyorsulás és hatásai.

Tiszta? Tiszta.

Még kicsit csavarunk.

A hajó jön egyenes vonalú egyenletes mozgással, bekapcsoljuk az oldalrakétát, de most folyamatosan olyan irányban, ami a haladási útvonalára merőleges.

Mit fog csinálni a hajó?

KÖRPÁLYÁN FOG HALADNI. Haladási iránya folyamatosan változni fog, ennek megfelelő folyamatos oldalirányú gyorsulás lesz.

A hajóban a körpálya rádiuszának és szögsebességének megfelelő gyorsulás fog keletkezni, az űrhajós a körpályáról rádiusz irányban érezni fogja a gyorsulást, mint egy súlyerőt.

Eddig oké ugye?

Ott van a hajó a körpályán, egy folyamatos, rádiusz irányú erő, a rakétahajtás tartja őt a pályán.

Rakj le vele a körpálya túloldalára szemben még egy ugyanolyan hajót.

Kettőt középen kösd össze egy kötéllel és kapcsold ki a rakétákat.

Ott lesz a két hajód, egy kifeszített kötél végén (hiszen a kötélerő helyettesíti a két rakéta tolóerejéét) és a végtelenségig keringeni fog egymás körül. Örökké feszes kötéllel.

Íme, a két, egy spárga végén pörgő tömegpont, színtiszta relatív fizikával.

A keringő tömegpont nem halad tehetetlenségi pályán, hanem folyamatosan pályát változtat, ezért folyamatosan erőre van szüksége, hogy ezen a pályán tartsa.

Ha az erő nincs, elszáll egyenes vonal mentén.

És éppen ez az állandó pályaváltozás az, amiatt nem relatív a dolog, nem inerciarendszer.

"Én azt mondom, hogy ezek csak látszólagos forgások! "

Én meg azt, hogy te csak látszólagosan vagy tisztában a fizikával.

Másoknak úgy látszik, sokkal több türelmük van, mint nekem.

Még egyszer elmondom, aztán hátradőlök, és nem foglalkozom többet a dologgal:

- 1. Látszólagos forgás nincs. Valami vagy forog (és akkor mérhető rajta centripetális gyorsulás), vagy nem forog (és akkor nem mérhető rajta centripetális gyorsulás). Közbülső állapot NINCS, a fizika nem ismer olyat.

- 2. A megforgatott rendszer NEM vesz fel nyugalmi állapotot, a forgás fennmarad mindaddig, míg azt KÜLSŐ HATÁS meg nem állítja. A tehetetlenségben meg lehet bízni.

- 3. Alapvető fizikai ismerethiányaid vannak, ami még nem lenne baj, de a tudás hiányát egy lekezelő stílussal kombinálod, és ez a kettő együtt nagyon irritáló tud lenni. Kissé nagyobb tisztelettel kellene viseltetned - nem a válaszolók felé, hanem a fizika tudománya felé.

- 4. Hidd el, hogy a hasonló keringési problémákat a csillagászok igen sokszor kiszámítják, a Világegyetem tele van forgó és egymás körül keringő objektumokkal. Mindenütt, minden keringési esetben számolni kell a centripetális gyorsulással, és a keringő rendszereket összetartó gravitációs erővel (amit a te példádban a kötélerő helyettesít). Ha a gravitációs erő (vagy kötélerő) megszűnik, a rendszer elemei a pillanatnyi irányvektoruknak megfelelően szanaszét repülnek.

- 5. Nyugodtan alkalmazd bármilyen keringési- és forgási esetre a Newton-törvényeket. Mindegyik sokszorosan bizonyított, és a világ ezeknek megfelelően működik, nem úgy, ahogy azt te szeretnéd.

Tudástól el nem homályosított éleslátással olyan jelenséget akarsz előadni, ami ellentmond az alapvető fizikai törvényeknek. Nekem pedig nincs kedvem egy értetlen és konok embert a fizika tudományára oktatni, ha még csak minimális befogadókészséget sem mutat.

Mielőtt tovább erőlködsz, ajánlom megtanulásra:

[link]

Amíg ezekkel nem vagy tisztában, felesleges minden további szócséplés.

Pedro

"Tök agyonbonyolítva ugyanazt a példát adod elő, mint ami történik az elhajított bola esetén."

Hát ez qrvára nincs agyonbonyolítva, a lényeg az volt, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgástól végig van vezetve minden lépcső a körmozgásig, hogy végre átlásd, hogyan működik a rel. fizika. Igen, a végeredménye a bolád. Ez volt a lényege az egész levezetésemnek!

Hogy azt megértsd, a bolád miért viselkedik úgy, ahogy.

Csak ehhez lépésről lépésre kéne megérteni, amit leírtam, nem elintézi azzal, hogy bonyolult.

Úgy érzed, már a válaszolóknak nincs türelme?

Hát, a baj, hogy neked sincs türelmed a megértéshez.

Pedig azt csak egyszer kell.

"Én azt állítom, hogy a kőrmozgás megmarad, de nem lesz feszes, hanem laza a kötél. "

Ki is tudod számolni a kötélben ébredû K erõt. Talán a konkrét érték szemléletesebb annál, hogy van-e vagy nincs.

"Nem szorul senki a hordók falának, se én se a másik hordólakó."

Ha a hordód forog a középpontjának tengelye körül, akkor három eset lehetséges:

1. Te nem végzel körmozgást. Ebben az esetben te lebegsz a hordóban, és a hordót forogni látod. De végeredményben tökmindegy, hogy a hordó forog-e avagy sem, mert nincs kapcsolat közted és a hordó között, kvázi mintha nem is lenne hordó.

2. Te is végzel körmozgást. Ez esetben viszont a centripetális erő bizony neki fog nyomni a hordó falának belülről, és te a hordóval együtt fogsz forogni - kvázi keringeni a hordó falával együtt a hordó forgástengelye körül.

3. Végzel körmozgást, de mégsem nyomódsz neki a hordó falának: ez csak abban az esetben lehetséges, ha pontosan a hordó forgástengelyének mentén helyezkedsz el. Ekkor a te forgástengelyed egybeesik a hordó forgástengelyével. Ebben az esetben sem játszik semmilyen szerepet sem a hordó a kísérletben, mert tőled függetlenül forog, csak a tengelyetek esik egybe.

A második esetben létezhet látszólagos forgás. Mivel ha megkapaszkodsz a hordó falában, akkor minden egyes körrel, amit a hordó megtesz, te is körbe fogsz fordulni egyszer a saját tengelyed körül. Tehát neked egy, a hordó forgásának irányával ellenkező irányú, de azzal azonos fordulatszámú forgást kell végezned, hogy egy külső, a hordóhoz képest nyugalomban lévő pontot nézhess, vagy hogy erről a külső pontról mindig az arcodat lássa egy külső megfigyelő. Ezt egy másik, a hordó belső falához rögzített megfigyelő valóban úgy látná, hogy te minduntalan fordulsz körbe, és ez a látszólagos, mert ilyenkor tulajdonképpen te nem végzel forgómozgást a saját tengelyed körül, csak keringést a hordó falával együtt.

(Ez a jelenség miatt van az, hogy a Földön egy nap hossza nem pont 24 óra, hanem csak 23 óra 56 perc 04 másodperc. Minden év alatt - egy keringési ciklus megtétele alatt - egyszer körbefordul a saját tengelye körül is, tehát egy nappal több telik el, ez osztódik szét az év napjaira. --> Szoláris idő vs. sziderikus idő)

Inkább azt mondanád meg hogy milen típusú madarak vannak most nagy tömegben Budapesten.

Feketék és nagyon sokan vannak, és olyan kergék mint a szúnyogok szoktak lenni alkonyat fele.