Mi az értelme a szupernehéz elemek kutatásának?

Egyrészt maga a kutatás nem úgy történik, hogy építünk egy részecskegyorsítót milliárdokért csak erre a célra, hanem alkalmilag használunk egy ezer másik célra (köztük már ma vagy közeljövőben rengeteg tudományos profitot termelő célra) alkalmas és használt részecskegyorsítót.

Másrészt a részecskegyorsító nem olyan, mint a ház előtt parkoló autóm, hogy amikor éppen kell, beröffentem majd amin nem kell, leállítom, közben csak addig kerül pénzbe a működése, amíg pöfög.

A "profit-projektek" közti időt ki kell használni például ilyen kutatásokra, mert egy részecskegyorsító akkor lenne borzalmasan drága, ha csak alkalmilag, egy-két jövedelmező projektre lenne beröffentve.

A transzurán elemek közül a viszonylag stabilak már ezernyi módon fontos felhasználási céllal rendelkeznek.

A további szupernehéz elemek kutatása éppen arrafelé mutat, hogy a magasabb rendszámoknál illetve más proton-neutron szerkezettel ezek az atomok is stabillá tehetőek (pl. a 112-es elemet a szokványos ezredmásodperces élettartam helyett már sikerül fél percig stabillá tenni, ami óriási különbség), akkor meg rengeteg tervezett felhasználási lehetőség áll előttük.

A tudomány egy része előrelátható profitot tud produkálni, de egy része ma még nem látható, milyen hasznos új felhasználásokat rejt.

Ha a múltba tekintünk, láthatunk rengeteg olyan tudományos felfedezést, kutatást, ami akkor még semmi jövőbeli profitot nem sejtetett, ma viszont iparágak épülnek a felhasználásukra.

Az a helyzet, hogy az olyan tudományos felfedezések aránya, amik SOHA nem lettek képesek felhasználásokat adni, nagyon kicsi. És sokuk évtizedek, évszázad múlva tudott csak felhasználásra találni, de akkor meg nélkülözhetetlenné vált (lézer, unipoláris dinamó stb.).

Éppen ezért nem kéne semmilyen kutatási irányt most haszontalanként kezelni, csak mert még nem tudjuk biztosan, mire lesz jó. Sőt, előfordulhat, hogy csak épen a kritizáló nem tudja, mire lesz jó, akik dolgoznak rajta, azok már sejtik.

És el kéne felejteni azt a tudományellenességet szító szöveget, hogy mennyi éhező gyereket lehetne megetetni Milka csokival egy tudományos projekt pénzéből.

Aranytojást tojó tyúk levesbe főzése ismerős analógia?

A gazda vesz egy harmincmilliós traktort. Mekkora pénzkidobás, abból mennyi gyereket lehetne etetni. Ja, csak a traktor segítségével művelt földről tízszer, százszor annyi gyereket lehet etetni.

Nem a tudománytól kéne sajnálni a pénzt, pont attól, ami megteremtheti azt a jövőt, ahol már sokkal kevesebb gondja lesz az emberiségnek.

Én sem értem, hogy miért mindig pont a tudománytól sajnálják a pénzt.

Nem kéne mondjuk Las Vegast áthelyezni valami normálisabb helyre? Ha már megszüntetni nem lehet.

Az emberiség sokkal nagyobb fejetlenségeket is elkövet mint azt hogy olyan tudományra fordít némi összegeket aminek a jelenben nem látni a jelentőségét. Például ilyen agyatlanság az hogy nem törődünk a klímavédelemmel. Nem használjuk a tüzelőanyag cellás villanyautókat, köztük Oláh György munkásságát sem. Az ész és ésszerűség helyett csúnyán fogalmazva inkább a gyomor beszél, vagyis az olajból származó profit.

Vagyis nem az a baj ha kutatásra és tudományra költünk. Hanem az ha nem élünk a technikai lehetőségekkel, ha nem használjuk a tudomány elért eredményeit. Úgy is lehetne fogalmazni hogy pont hogy nem használjuk eléggé az eszünket.

Nem valószínű, hogy a livermórium meg az organesszon valaha is gazdasági karriert futna be. Az se biztos, hogy a stabilitás szigetén levő elemek érdekesek lesznek, ha egyszer összehozzuk őket.

Ezeket a kutatásokat ma főleg arra használják, hogy a meglevő fizikai modelleket teszteljék és finomítsák. Ha kimérjük hogy X elemet Y kísérleti paraméterek mellett, Z mennyiséget és tulajdonságokat eredményezve tudunk elkészíteni, akkor ezek ismeretében pontosíthatóak a fizikai modelljeink, és rájöhetünk a bennük rejlő hibákra. Ami aztán a gyakorlati haszonnal kecsegtető területeken már jól jöhet.

Ha készítek egy gödröt, bárki átlátja, mi a haszna, értéke.

Ha készítek egy bögrét, azt még sokan látják, mire használható, de hogy megérte-e, azt már sokkal kevesebben. Ahhoz ismerni kéne a bögrekészítés menetét, költségeit, sőt, a munkamenetet tudni is kell.

Ha készítek egy házat, azt is jobbára tudják az emberek, mire jó. De hogy mennyibe jön, arról csak a szakértők lesznek képesek meggyőződni, összevetni a ház értékével. Azt is csak kevesen látják át, hogy a házam jó-e, tartós-e, mert ehhez is érteni kell.

Ha tanítok egy évet valahol, akkor a döntő többség nem képes eldönteni, volt-e értelme. Azt se képes megítélni, mi minden kellett hozzá, hogy képes legyek tanítani. Így aztán se bekerülésről, se a hasznáról nem nagyon van fogalma a többségnek.

Ha készítek egy részecskegyorsítót (mondhattam volna mást is, de erről még remélhetem, hogy legalább a szóról van néhány embernek fogalma), akkor talán 20 ember tudja, hogyan csináltam, mi minden kellett hozzá, és mennyibe kerülhetett. Talán ezer ember tudja pontosan, mire tudhatom használni. A többiből egy kevésnek valamennyit még el lehet magyarázni (lesz hozzá türelmük, és legalább részben megértik). És mondjuk 100 embernek lesz fogalma arról, mire fogom tudni használni.

Na most a lyukhoz mindenki hozzá tud szólni, mert képben van. A bögréhez is jó sokan, de már nem mindenki. Az igény viszont az, hogy a részecskegyorsítót lássa át mindenki teljes mértékben. Azt a jelenséget úgy hívják, hogy a konkrét ember agya a világban tapasztalható jelenségeket addig egyszerűsíti, míg tud vele kezdeni valamit. Számára ez a fontos, és nem érdekli, hogy közben már nem a jelenségről beszél, hogy már nem is valóságról. Amikor pedig erre valaki rádöbben, megkérdezi, mire jó ez.

A válasz pedig, bármennyire elszomorító, az hogy: JÓ!

Ehhez legyen elég annyi, valakiknek jó okuk volt hogy elkészítsék. Nyilván nem hülyék, hogy fölöslegesen dobjanak ki pénzt. És nem várják, hogy ezt mindenki megértse, mert akkor sose építenék meg. De hasznos, különben nem építették volna meg. És a megépítéskor nem is gondolkodtak azon, hányan fogják őket megérteni. Bár egyes esetekben tudják, mérhetetlenül kevesen.

Inkább az a kérdés, ha politikus lennél, és leállítanád a kutatást a stabilitás szigete után... Mit vesztene az emberiség?

Pontosan a megismerést, még a lehetőségét is elvennéd, hogy ha akár 1% is van a stabulitás szigetére, akkor megleljük... potenciálisan elképzelhetetlen hasznot húzva az emberiségnek.

A megismerés az egyetlen olyan fejlődési irány, ami eztán az emberiség örökös tudásának szerves része lesz.

Minden más elvész, eltűnik, elporlad... de a tudás nem, ha jó kezekben marad.

Olvasd már el amit írtak és írtunk a potenciális stabilitás új szigetéről.

[link]

Az hogy műveletlen vagy, vagy nem tudsz olvasni esetleg szimplán fogyatékos... az hadd ne a tudósok hibája legyen már.