Tényleg indokolt olyan mértékű félelem a mesterséges intelligenciától mint sok ember teszi?

"annyira feleslegesek ezek a nyaktekerenciáskodások, hogy senki nem csinál ilyet"

Nem-e?

:)

Előbb még azt mondtad, nem LEHET, nem létezik.

Az igaz, hogy az általános oprendszerek kiszűrik az ilyesmit, mint hibalehetőséget. De kérem, ne legyen már egy Win10 rendszere a bizonyíték az önfejlesztő programok lehetetlenségének, amelyek éppen hogy olyan környezetben futnak ,ahol ez lehetséges.

[link]

Hát ez jó. Valaki nekiállt MI alapon brainfuck programokat gyártani? Viccesnek vicces, csak éppen az elméleti lehetőségét már eddig is tudtuk, gyakorlati jelentősége meg nincs, maximum egy érdekes demó.

~ ~ ~

De itt nem arról van szó, hogy van egy MI, amit bizonyos feladatra terveztek – pl. sakkozásra –, ami olyan módon módosítja a saját programját, hogy közben létrehoz különböző alprogramokat. Itt egy olyan MI-ről van szó, aminek a célja az, hogy brainfuck nyelvű programot hozzon létre, erre tervezték.

A brainfuck egy „egyszerű” – 8 elemi utasítással rendelkező – ezoterikus programnyelv (ezoterikus = nem mindennapi gyakorlatra szánt nyelv). A nyelv Turing-teljes, azaz minden algoritmizálható probléma megoldható vele. A nyolc utasításból kettő a memóriacellák közötti balra-jobbra lépést, kettő az adott memóriacella értékének növelését, csökkentését, kettő egy ciklust valósít meg, két olyan utasítás van, ami felhasználói oldalról releváns utasítás, ez egy bájt (illetve karakter) beolvasása és kiírása. Így nyilván remekül lehet írni olyan MI-t, ami egy olyan brainfuck programot állít elő, ami kiír valamit, mert a dolog kockázatmentes.

(Egy „hi” kiírása 44 utasításból áll, nyilván 8^44 különböző variációból előállítható egy olyan program, ami ezt végrehajtja, ennek a megtalálását le lehet rövidíteni MI genetikus algoritmusokkal. Egy x86-as processzorcsaládnál meg a probléma az, hogy assembly-ben is van vagy száz utasítás, amiből a legtöbb egy vagy két paraméterrel rendelkezik, gépikódban meg a random kikevert opkódú utasítások többségén elhasal a processzor. Ez sokkal-sokkal több variációt, és sokkal-sokkal több végzetes hibát jelent. Nem véletlen, hogy az idézett demóhoz a brainfuck és nem az assembly nyelvet használták.)

Nyilván ha lenne olyan utasítás, vagy az utasítások olyan sora, ami mondjuk hozzáfér a merevlemezhez, senki nem kezdene ilyen módon MI-t írni rá, mert ugye mi van, ha az MI kipróbálná azt a lehetőséget is a „hello” üzenet kiírásához, ami nem ezt írná ki, hanem formázná a merevlemezt. Ugyanez a helyzet mondjuk a számítógép kikapcsolásával, mint lehetséges utasítássorral. Egyrészt épeszű ember bele sem kezdene egy olyan programnyelven programok MI-vel való gyártásával, ami képes merevlemezt formázni, meg kikapcsolni a gépet – aki meg nem épeszű, az meg lehet nem is képes rá –, másrészt az így gyártott program valószínű, hogy hamar önmaga működését megakadályozó kódot gyártana. (Esetleg virtuális gépen, sandboxban futtatná a programot, ami viszont nem képes kilépni a sandboxból, ezért lenne kockázatmentes a merevlemez formázás, mert nem a valódi, hanem a szimulált számítógép merevlemezét formázná.)

Játéknak, demónak jó a dolog, de gyakorlati jelentősége nincs. Olyan, mint a useless machine ( https://www.youtube.com/watch?v=Z86V_ICUCD4 ). Nyilván meg lehet építeni, csak éppen gyakorlati jelentősége nincs. Ami jelentősége lenne, az meg már régóta ismert, használt, csak nem így.

Várjál, ne vesszük el a vita fonalát.

Álljunk meg. Amit én elkezdtem, az volt, hogy ott a lehetősége az önfejlesztő szoftvereknek, bizonyos felhasználásokra éppen az lehet az út, az öntanuló, önfejlesztő, alapvetően nem lekötött alkalmazási irányú, saját magát több feladatra specializálni képes szoftverek útja (ami tulajdonképpen némiképp a biológiai agy modellezése is), ami iszonyat rugalmas és nagyon sok mindenre alkalmas lehet, de magában hordozza a kontroll alól kifutás lehetőségét is.

Írtam, hogy létezhet önmagát módosító program és ez lehet egy MI fejlesztési irány.

Erre írtad, hogy nem létezhet, meg az oprendszer sem engedné.

Erre hoztam példát, egyetlent, tényleg csak példaként, illetve azt is, hogy MI fejlesztésnél ne ragadjunk le az általános oprendszereknél.

Most minderre azt mondod, hogy a brainfuck nem számít meg nincs jelentősége meg haszna stb.

A cáfolat elúszott az alaptémától.

Létezik, létezhet önmódosító program: confirmed.

Nem létezhet: busted.

Senki sem használ ilyet: busted.

Egyetlen példa alapján is de, használ, éppen AI célra: confirmed.

Ennyi.

Az nem érv, hogy ma általános alkalmazásban mennyire másodrendű ez a veszélyes terület, itt a jövőbeli lehetőségekről beszélünk, a szoftveres lehetőség pedig bizonyítottan fennáll már ma is.

Ez most nem riogatás meg pánikolás, de tudnunk kell, hogy a lehetőségek ott vannak Skynet balhézására, ha nem is terminátoros formában.

Nekem ezzel egyetlen problémám van. Hogy senki nem mondta meg, mit kell MI alatt érteni. Legalább abban a körben, amely erről polemizál. Ez ugyanis lehetőséget ad ellentétes állítások egyidejű igazságára. Ami ugye nonszensz, ha ugyanarról állítjuk. És természetes, ha nem ugyanarról.

Én azért az intelligenciából indulnék ki. A környezethez való alkalmazkodóképességből. Az élet, aztán az ember azért jöhetett létre, mert erre volt képes. Nem egyetlen funkcióban, mindben. Nagyjából egyensúlyban. Legalábbis ami a fajt illet, az egyed az más eset.

Mesterséges intelligenciát készíteni annyi, mint megtenni azt, amit a természet. Nem vitatkoznék azon, ez bekövetkezik-e az idő egy pontján. Azt azonban állítom, amíg az ember legalább közelítőleg nem tud annyit, mint a természet, esélye sincs. És nem látom, hogy ez a következő száz évben bekövetkezne (pedig jósolni, pláne ennyire előre pszichológiai abnormitás, vagy a témában való tökéletes tudatlanság bemutatása).

Az egy más kérdés, azon gondolkozni, miféle öntanuló rendszereket készíthet az ember, és ez hová tud elfajulni. Az is más kérdés, miféle magas funkcionalitású program készül el, sőt, aztán az mennyire tud fejlődni. Elképesztő tudású vezérlési rendszerek léteznek már, most éppen (mások mellett) fél Kína ezt bütyköli. Még azt is el tudom képzelni (persze nem úgy, ahogyan a (nem sci, de fi) filmekben látni: rossz akaratú emberek készítenek programokat alkalmas eszközökbe, amelyek célszerűen az ember pusztítására lesznek kifejlesztve. Tud ez menni, bár szerintem akkor már az atombomba hatékonyabb, még ha butább is.

A funkcionális szoftverek képességeinek tekintetében tehát elég sok véleményre vevő vagyok, de a MI kifejlesztését nem merném a következő évszázadra tenni. Pláne nem aztán az abból származó olyan organikus fejlődést, amelynek eredményeképpen az embernek oka lesz rettegni tőlük. Az ember már most retteghet - de kizárólag rosszakaratú embertársától, aki nem átall bármilyen eszközt bevetni a másik elmer elpusztítására. A bármilyen csúnya MI-től még leendő ükunokáimat sem féltem.

Kedves 16-os, en erdemben nem szolnek hozza a temahoz, mert nem ertek hozza, csak nagyon megutotte a szemem, hogy a gep tudna zongoramuvessze valni. Nos, ez az egy biztos, hogy nem igaz. Lehetne virtuoz jatekoz, elkepeszto technikaval, csak eppen a lenyeg, a lelek hianyozna. Nezd meg a kinai zeneszeket. Elkepeszto, hogy mit tudnak techinkaban! Megis elvezhetetlen, mert nem ertik, nem erzik a nyugati zenet. Pont olyanok, mintha mi probalnank fellepni a kinai operaban. Gyakorolhatunk napestig, jo is lehet, de akkor sem soha "igazi".

Szoval a gepek akar elpusztithatjak a vilagot, de muveszek soha nem lesznek. Gondolj a mondasra: Istenaldotta tehetseg.

Engem pedig zavar, hogy azt mondjak, a kenyelmem erdekeben kovetik minden lepesemet. Facebook, twitter, okostelefon, stb, stb. Az meg csak hagyjan, hogy felterkepezik, milyen termeket tudnak nagy hatasfokkal eladni nekem, az igazi baj ott kezdodik, hogy kinaban szelektaljak es szankcionaljak hamarosan az allampolgarokat ezek alapjan. Van sok adossagod? Akkor a gyereked nem megy egyetemre. Tul sok tiltott dolgot akartal letolteni az internetrol? Nem mehetsz kulfoldre. Nem vicc, nezz utana, tobb millio ember van eltiltva a repulestol kinaban vetsegek miatt.

Mi van, ha majd a gep fogja megmondani, hogy ki a jo allampolgar, ki elhet sokaig, es ki az, aki mondjuk nem kap enni, mert nem tetszik a rendszernek, mert sokat ugaral. Vagy csak tiltott konyveket olvas. Lehet, hogy ez most keptelensegnek, eszementnek tunik, de Hitler is annak tunt. Sztalin is.

1984 kozelit :)

> Várjál, ne vesszük el a vita fonalát.

Ne is! :-)

> Írtam, hogy létezhet önmagát módosító program és ez lehet egy MI fejlesztési irány.

És ez volt a vita fonalának elvesztése. Persze jó, meg jogos kitérő volt, de az eredeti felvetés az volt, hogy:

„Egyes rendszerek bonyolultsági foka már nem teszi lehetővé, hogy mindent egy programozó alkosson meg, a program módosítja saját magát, és le is ellenőrzi a hatékonyságot.”

Az, hogy egy MI-vel gyártunk egy !másik! programot, az nem önmaga módosítása. Az általad linkelt példában sem ez történt. Az önmódosítás alatt általában egy futó, már betöltött program kódjának módosítását szoktuk érteni, ami egy modern operációs rendszerben nem lehetséges. Pont ezért kell mondjuk egy Windows frissítésnél újraindítani a gépet, mert nem lehet menet közben megváltoztatni egy futó program kódját. A merevlemezre ki lehet írni egy új változatot, azt el lehet indítani, de akkor meg a program állapota nem fog megmaradni. Linux esetén már vannak erre módszerek bizonyos programok esetén, de egy kernel frissítés után addig nem fog az új kernel futni, amíg nem történik újraindítás.

Másik oldalról nem is lenne értelme. Az MI számára ami működési paraméter, az adat és nem kód. Nem a kód változik meg, hanem azok a paraméterek, amik alapján egy bemenetből egy kimenet megszületik. Pont ez az MI erőssége, hogy nem egy bedrótozott algoritmus – program – gyárt le egy adott bemenetből egy adott kimenetet a programozó ismereteinek, tudásának megfelelő módon, a programozó által kitalált utasításokat végrehajtva – nyilván így semmit nem tanulva –, hanem a program kvázi egy matematikai gráfban helyezi el az elemi adatokat, és ennek a gráfnak – mint adatnak – a paramétereit változtatja mind a tanulás, mind a működés során. Ezért tud egy számára ismeretlen bemenetre is a randomnál jobb kimenetet adni, ezért képes tanulni, mert a bemenettől a kimenethez vezető út nem fixen megírt kódsorok adják, hanem egy folyamatosan változó gráf mentén számolódik ki a kimenet a bemenetből. Az MI programjának megírásakor még nem tudjuk, hogy a gráfok csúcsai és élei milyen értéket fognak felvenni, a gráf szerkezete, a gráfot leíró paraméterek a tanulás során alakul ki. De lássuk jól, itt az adatok változnak, a gráf, de mag a kód változatlan marad, ami végigkergeti a gráfon a bemenő adatokat a kimenet felé.

Az, hogy egy MI számára nem képek pixelei, hanem mondjuk egy brainfuck program utasításai azok az adatok, amiket ebbe a gráfba elhelyez, az egy dolog. Igen, így valóban programot fog gyártani, de az nem az azt előállító MI része, nem arról van szó, hogy az MI !önmagát! módosította volna, pláne nem futásidőben.

Tehát továbbra is az az állításom, hogy nem, nincsenek olyan MI-k, amik önmaguk kódját módosítanák. Egy erre felkészített, ezt lehetővé tévő operációs rendszeren akár lehetnének, csak a lehetnének és a vannak között van egy árnyalatnyi különbség. A lehetne világbéke nem azt jelenti, hogy van is. Azt meg már fejtegettem, hogy amúgy nem is lenne értelme a dolognak, semmiféle új funkciót, lehetőséget nem kapnánk vele, csak bonyolultabb lenne az MI, de nem tudna többet és nem lenne hatékonyabb. Az előállítandó, vagy megváltoztatandó kód utasításainak a saját kódba, vagy másik program kódjába illesztése semmivel nem ad többet, mint egyszerűen csak végrehajtani az így létrehozott utasítássort. Ellenben komplikáltabbá tenné az egész működést.

Ha megnézzük, ma is kétféle módon lesz egy adott magasabb szintű programnyelvből valóban végre is hajtott utasítások sora. Az egyik mód az interpreter (értelmez). Ilyenkor van egy forrás, és azt lefordítva gépikódú utasításokra fordítva egyszerűen végrehajtjuk ezeket az utasításokat. A másik mód a fordító, ahol készítünk a forrás programból egy gépi kódú utasításokat tartalmazó futtatható programot (mondjuk Windows alatt egy exe fájlt, vagy egy dll-t). Ez utóbbi mindig melósabb. De ezt azért csináljuk, mert így sokkal gyorsabb lesz a futtatás, mert ezt egyszer kell elvégezni, míg az értelmező minden futáskor újra értelmezi a forrásprogramot. De itt ugye arról van szó, hogy az utasításokat úgy találjuk ki menet közben. Ezeket semmivel nem hatékonyabb lefordítani, alprogramot készíteni belőle, mint egyszerűen csak végrehajtani.

> Most minderre azt mondod, hogy a brainfuck nem számít meg nincs jelentősége meg haszna stb.

Mihez hasonlítsam a dolgot… Olyan ez, mint az eszperente. Játéknak jó. De senkinek nem jutna eszébe egy valódi regényt, vagy mondjuk egy matematika doktori disszertációt, vagy egy szokványos megyei napilapot eszperente nyelven írni. Nincsenek ilyenek. Nem azért nincs ilyen, mert lehetetlen – bár áttételesen kvázi az –, de annak ellenére sincs ilyen, hogy akár lehetséges lehetne. Sőt annak ellenére sincsen ilyen, ha esetleg valaki poénból megcsinálja egy megyei napilap egyetlen egy számát eszperente nyelven. Gyakorlati jelentősége még sincs, mert egyrészt ettől még éveken át egy ilyen napilapot üzemeltetni kivitelezhetetlen lenne (találj ehhez cikkírókat, riportereket, szerkesztőket, és fizesd ki az az extra munkát, ami az eszperente nyelvhez ragaszkodásból fakad). Másrészt értelme sem sok lenne, hiszen nem nyerünk vele semmit. Bonyolultabbá tennék a lap megírását, nehezebbé tenné az információ befogadását, anélkül, hogy több, vagy jobb minőségű, vagy jobban érthető információt tudnánk vele átadni. Az eszperente nyelven kiadott megyei napilap a lila ló tipikus esete.

Ha egyszer majd automatizáljuk a teljes világunkat, megszűnik a pénz, akkor lehet, hogy még fenntartható is lenne egy eszperente nyelven írt megyei napilap előállítása – találnánk rá embert, aki meg is írja –, de mivel a „haszna” hiányzik a dolognak, akkor sem lennének nagyon ilyenek. Maximum tényleg poénként, mert valaki nagyon unatkozik.

Azért érzed talán, hogy analógiát vonva a „vannak eszperente nyelvű megyei napilapok” az így ebben a formában nagyon messze áll a valóságtól. Valószínű #14 nem akart hülyeséget írni. A válaszoló is azt írta, hogy sok információt ismerőtől hallott a témában. Most vagy az ismerős egyszerűsítette le a dolgot ilyen formára, vagy az ő értelmezése volt fals, mindenesetre a válaszának ez a mondata így ebben a formában nem fedi a valóságot.

Más téren egyébként vannak MI-k, amik kimondottan programozási témakörben működnek. Pl. egy kódról megpróbálják megtippelni, hogy van-e programozási hiba bennük. Mondjuk valaki úgy kezd el egy változó értékével számolni, hogy nem adott értéket annak a változónak. Vagy olyan memóriaterületre akar írni a program, amit előtte nem foglalt le. Ez jó, de az, hogy egy MI programot írjon, attól olyan messze vagyunk, mint Edison a OLED kijelzőtől.

> Nekem ezzel egyetlen problémám van. Hogy senki nem mondta meg, mit kell MI alatt érteni.

Annak, hogy mit nevezünk mesterséges intelligenciának (ma), annak nagyjából az a kritériuma, hogy az MI képes legyen tanulni. Van bemenete és kimenete. A tanulás során számunkra ismert bemeneteket és ismert kimeneteket adunk meg neki – az kettő közötti összefüggés nélkül –, amin keresztül képes felismerni a bemenet és kimenet összefüggéseinek mintázatát. (A mintafelismerés az intelligencia alapja.) Ilyen módon a program képes tanulni. Ugyanarra a bemenetre más választ ad, ha 100, más választ ad, ha 1000 és más választ ad, ha 10 000 tanítási cikluson van túl, és az általa adott kimenetek statisztikailag egyre jobban közelítenek az elvárt kimenethez.

Mondjuk van egy MI-nk, aminek 10 darab egyjegyű szám a bemenete és egy valós szám a kimenete. Mi belapátolunk egy csomó ismert adatot. Pl.:

Be: 5, 1, 9, 7, 2, 2, 4, 6, 5, 3; Ki: 3.5

Be: 6, 3, 7, 7, 3, 8, 3, 4, 7, 4; Ki: 5.5

Be: 9, 7, 7, 9, 6, 3, 7, 2, 8, 3; Ki: 5.333

Be: 8, 4, 0, 1, 7, 5, 8, 9, 1, 7; Ki: 5.0

Tudod mi a szabály? Pont az a poén, hogy ha betáplálod az MI-be, nem is kell tudnod. Pl. nem kell tudnod, hogy mondjuk egy csomó időjárási tényező, meg a másnapi hőmérséklet között milyen összefüggések vannak, csak kell egy csomó ilyen adatsor. Majd az MI megtalálja az összefüggéseket, olyanokat is, amikre nem is gondoltál volna.

(Egyébként az a szabály a példámban, hogy a kimenet nem más, mint a bemenet páros számjegyeinek átlaga.)

Tanítod egy ideig ezt az MI-t. Aztán megnézed, hogy 100 számsorra mit ad kimenetként. Mondjuk azt kapod, hogy átlagosan -0.7-el tért el a várttól a kimenet 0.9-es szórással. Neked ez még nem elég jó, így újra tanítod, majd utána azt látod, hogy most +0.3-vel tér el az elvárttól 0.7-es szórással. Megint tanítgatod egy kicsit és azt kapod, hogy most meg -0.1-el fog eltérni az átlagtól 0.3-as szórással. Tanul. Egyre jobban találja el az adott bemenetre, hogy milyen kimenetet kellene adnia.

(Vannak más elven működő MI-k, pl. mikor adott egy cél, meg annak elérésére eszközök, és le lehet mérni, hogy az adott eszközök mennyire hatékonyak a cél szempontjából. Mondjuk eszközök a fék, a gáz, meg a kormány, a cél meg eljutni minél előbb a célig. Itt a módszer az, hogy random csináljunk különböző eszközhasználatokat, aztán nézzük meg, meddig jutott az autónk. A sikeres eszközhasználati sorrendből meg csináljunk „mutációkat” és abból is válasszuk ki a leghatékonyabbat. Ez már egy fokkal komplexebb, de nem sokkal, illetve nem minden feladatra alkalmas.)

~ ~ ~

Ha azt vesszük, valóban ez az intelligencia magja. Felismerni mintát ott, ahol nem tudjuk mi a minta, illetve ebből tanulva hatékonyabban működni. Tehát jogos intelligenciáról beszélni. De erre még bizonyos szintig baktériumok is képesek. Ez azért még elég messze van egy emberi szintű intelligenciától, tehát nagyon nem lehet egy kalap alá venni az emberi intelligenciával, még ha bizonyos területen képes is meghaladni azt, amire az ember képes. De ma MI-nek nevezzük azt, ami minimálisan – és jelenleg kvázi maximálisan – a fentiekre képes: felismer mintákat, tanul.

Csak mivel intelligenciáról van szó, és bizonyos területeken ez valóban képes meghaladni az emberi teljesítményt, így a legtöbben, akik nem járatosak a témában olyan tulajdonságokat tulajdonítanak az MI-nek, amivel nem rendelkezik.

"volt egy programozó, aki gó programot készített, de nem mesterséges intelligencia alapon. Mikor nekikezdett egy közepes amatőr szinten értett a góhoz. De ahogy finomítgatta a programot, úgy vált egyre jobb és jobb játékossá, mígnem profi játékossá nem vált. Viszont a program csak azt a tudást tudta, amit a készítője is."

2017-ben a Google DeepMind programja pusztán az alapszabályok betanulása utáni önálló tanulással 4 óra után képes megverni bármilyen sakkjátékost, 8 óra tanulás után a legkomplexebb szellemi sportban, a góban is a legerősebbé válik. /wiki/

Megtanítod bármilyen logikai játék alapjaira és aztán játszol vele és egy idő múlva biztosan megver.

[link]

" a gepek akar elpusztithatjak a vilagot, de muveszek soha nem lesznek. Gondolj a mondasra: Istenaldotta tehetseg."

Zenélni minden további nélkül megtanulhatnak a MI-vel ellátott gépek, ha érzékenyek a manipulátoraik. A hangjegyek tökéletesen kódolják a dallamot és a részletes urasítások betartása (Forte, andante, fortissimo, stb...) biztosíték a tökéletes hangzásra. A zenét a zeneszerző kódolja, de erre is képes lehet MI, csak nem biztos, hogy pont az fog neki tetszeni, mint az embernek.

"Az, hogy egy MI-vel gyártunk egy !másik! programot, az nem önmaga módosítása. Az általad linkelt példában sem ez történt. Az önmódosítás alatt általában egy futó, már betöltött program kódjának módosítását szoktuk érteni, ami egy modern operációs rendszerben nem lehetséges. Pont ezért kell mondjuk egy Windows frissítésnél újraindítani a gépet, mert nem lehet menet közben megváltoztatni egy futó program kódját. A merevlemezre ki lehet írni egy új változatot, azt el lehet indítani, de akkor meg a program állapota nem fog megmaradni. Linux esetén már vannak erre módszerek bizonyos programok esetén, de egy kernel frissítés után addig nem fog az új kernel futni, amíg nem történik újraindítás."

Számos programszegmens közvetlenül a memóriában van és simán lehet módosítani.

A mesterséges intelligencia programozásának csak egy része a Windows, vagy más operációs rendszereken futó alkalmazás, régóta foglalkoznak neuronhálózatokkal, vagy teljesen egyedi módon állnak a fejlesztéshez.

Nem biztos, hogy fontos a merevlemez, (lásd okostelefon) és még az sem feltétlenül fontos, hogy a programkód és az adatkód elkülönüljön, egyszerűen más a megközelítés.

Addig rendben van, hogy a Prolog, vagy Python egy szintaktika alatt fut, de nem feltétlenül szükséges magas szintű programnyelv mert lehet gépi kódokat, vagy saját interpretert alkalmazni, sőt, még csak mikroprocesszor sem feltétlenül szükséges. Lehet paradigmákban gondolkodni, ahol a MI-t meg lehet tanítani paradignaváltásra, vagy új paradigmák lefogadására, megalkotására.

" senki nem mondta meg, mit kell MI alatt érteni. "

Na igen, lehet mesterséges intelligencia, vagy mesterséges értelem, nem mindegy a kettő, de valóban, ezeket sem definiálták még pontosan.

Hogy ma ezt nevezik MI-nek, nem vitatom. De megjegyzem, az emberre nézve az intelligencia ennél kicsit bonyolultabb. Mivel ma jellemző, hogy fogalmakra használunk szavakat, amelyek (minimálisan) árnyalatban mást jelentenek, ezért egy ekkora bonyolultságú problémánál elvárom a pontosságot és egzaktságot. De minimum azt, ettől mennyire tér el.

A tanulás azt jelenti, korábbi ismereteim alapján képes vagyok új ismeretet megérteni, alkalmazni, tehát új összefüggéseket bemutatni. Vagyis, ugyanarra a bemenetre (olvasottakra) másképp reagálok, ha az előzmény összetettsége nőtt. Ha ezt magam végzem, nincs külső irányító, akkor az az öntanulás. Amely nincs köszönőviszonyban az intelligenciával. Semmiben nem vitatom a korábban elhangzott, ezzel összefüggő állításokat, mindössze azt mondom, nem a témáról beszélünk. Az állítások igazak, csak nem az intelligenciára (a mesterségesre se meg a természetesre se).

Nem az a feladatom, hogy bemutassam, milyen részleteit ismerem a programozásnak, de az már igen, hogy rámutassak, a bármely bonyolult programozás ugyan sok mindenre képes, de nem az a valami, amire az ember (és csak az ember) képes, és amit a természet „megtanított” neki (ha így jobban tetszik, amire a természet az embert beprogramozta). Igen, a programozás egy összetett dolog. de mégis, van különbség a programozás és az a tevékenység, amit az ember (a beprogramozottsága révén) csinál. Hogy mégis mi? Nem vállalkozom a definiálására, de hivatkoznék egy korábbi hozzászólásra. Nagyjából annyi a különbség a programozás és az intelligencia között, mint a gépzene és a profi zongoraművész játéka között. Hallottam Kocsis Zoltánt Bartókot játszani, Richtert is. Aki aztán Muszorgszkijt játszott. Hát nem ugyanaz. Pedig ugyanaz sokaknak. Feltehetően akkor sejlett fel, mit jelent egy kultúrában élni. És ezek már finomságok, eddig el sem mennék. De nem hiszem, hogy képes lennél meggyőzni arról, amiről beszéltek, annak van köze a MI-hez. És ekkor nem az ebbéli képességeidet vonom kétségbe, ha érted, mire gondolok.

Szerintem van az a szint, ahol már érdemes a pontossággal törődni. Magunk miatt is, de legfőképpen azokért, akik még nincsenek a tapasztalat azon szintjén, hogy a kimenetük e tekintetben azonos legyen.