Most tudtam meg, hogy egy haverom IQ-ja 137-es (talán Mensa-tag is lehet). Nem hazudott. De mellette meg egy igazi "mamlasz" és olyan mindennapi problémákat nem tud kezelni, amit amúgy szinte bárki. Nem aspergeres vagy ilyesmi. Akkor ő intelligens?

Tudok róla, pont ezért merem kijelentani, hogy blődség.

Az érzelmi inteligencia, nem definiált, és csak szubjektív szempontból megközelíthető....

Amíg az IQ-t csakis a kézségeink határozzák meg, addig az EQ szempontjai esetlegesek, és a környezet és a szociális tőke befojásolja.

Az önbizalom, társadalmi sikeresség, mind mind olyan ami részben vagy egészben a környezetünk és az adot környezetben a megítélésünk/szimpatikusságunk határoz meg.

Mi van ha végtag vesztettek vagyunk?

Van környezet aminél ez szimpátiát vált ki, tehát a társas érintkezésünk sikeres lessz,

Van környezet ami erre semlegesen tekint,

És van ahol támadás, kiközösítés érhet emiatt....

Az ember ugyan az, ugyanonnan indul, mégis a társadalmi sikeresége más és más tőle függetlenül.

Ezzel eggyüt a szerotoninszintje, magabiztossága, és motiváltsága is a környezetnek van kiszolgálva részben, vagy egészben.

Vegyük az IQ-t.

Ugyan az az alaphelyzet, ugyanazok a változók, és mégis közel változatlan...

Nincs a környezetének kiszolgáltatva, nem függ az első benyomástól ami esetleges, nem függ a hibáinktól amik esetlegesek.

EQ szempont rendszere picit sem obijektív, és nem a kézségeintől függ.

Az eq ettől még álltudomány, nem mér valódi kézséget, mérései fals eredményeket hoznak, és hamis reményeket, vagy épp negatív visszajelzéseket adnak teljesen feleslegesen olyan embereknek akik nem érdemlik meg.

Nekem rohadtjó eredmények jönnének ki, mert népszerű, és jóképű vagyok, de az igazság az, hogy a társas érintkezések rendszerét messze nem értem.

A tesztek egyáltalán nem a szociális tehetségemet, értékelik, hanem a két dolgolgot ami sikeressé tett az emberek közt.

Jóképűség, és inteligencia... plussz talán a kellemes mély hangom.

Miért talrtanánk helyesnek egy olyan tudományos modellt, és miért hivatkoznánk rá agyba-főbe, ha a modell teljesen hibás koncepció.

Ez olyan, mintha azt mondanánk a föld lapos, mert sokan azt állították, és bár a világot nem helyesen írja le, a kis világomba épp nem zavar bele.

Látom a jóképűséged meg a mély hangod mellé szövegértési készség nem járt, ugyanis pont ezt írtam le amit te is, hogy egy ember intelligenciájának, mint olyannak, vannak mérhető és vannak nem mérhető részei, attól még hogy valakinek a logikai-matematikai meg mondjuk a nyelvi intelligenciája magas és jó az IQ pontszáma, még simán lehet egy mamlasz. És vice versa. A kérdés ugyanis erről szólt.

Abba már bele se megyek hogy szemmel láthatóan nem ismered az érzelmi intelligencia definícióját se úgyhogy kérlek bocsáss meg de nem fogok itt szakmai vitákba veled belemenni. Meg amúgy a helyesírás se megy, nem tudom mikor láttam utoljára olyat felnőtt embertől hogy "befojásolja". Úgyhogy összességében szerintem van mivel foglalkoznod ahelyett hogy itt szakértesz valami olyanról amit senki nem kérdezett.

Most konkrétan nem mondtál semmi cáfolatot, és ezzel akarsz kihátrálni a vitából...

Nagyrészt személyeskedéssel.

Tisztában vagyok vele, hogy milyen pontok alapján mérik az EQ-t. Rengeteg szakirodalmat olvastam ami kritikával illeti.

És sajnos a helyesírás nem az erősségem, példának okáért gyakran keverem a zöngés, zöngétlen mássalhangzókat, de ez független más kézségeimtől.

Még mielött belekötnél azt hogy mi alapján mérik nem a mérhetőségre hoztam fel, ez definiálja magát az EQ-t

És mivel az érzelmi inteligencia, angol tükörfordításban érzelmi kézség, gézségként szerepel, de nem képes kézséget mérni, tudományosan hamis elvként kell számontartani.