Ha lenne fénysebességgel utazó űrhajónk, akkor hogyan tudna az emberi test kibírni akkora sebességet?

Amikor az első vasútvonalak fektetése megkezdődött, sokan pánikot keltettek azzal, hogy a nagy sebességekbe (akkor a 100 km/h minősült annak) az ember belehal.

A sebesség lényegtelen, mert viszonylagos.

A gyorsulás, na az már tud ölni.

Pontosan.

Csak nagyobb sebességeknél már problémás lehet az űrszemét, ami szétver mindent. És mindenütt van űrszemét.

"nagyobb sebességeknél már problémás lehet az űrszemét, ami szétver mindent"

Nem csak az. Fénysebesség közelében minden problémás.

A látható fény szemből röntgensugárzássá torzul.

Az út közben eltalált kósza hidrogénatomok dögerős elektron- és protonsugárzásként érik a hajót. Egy homokszem hidrogénbombaként párologtatná el az egész hóbelevancot.

A nagyobb űrbeli aszteroidákról nem is beszélve.

Arthur C. Clarke könyvbeli ötlete szerint (Távoli Föld dalai) a hajónak egy kilométeres jéghegyet kéne maga előtt tolnia, hogy kivédje az "út porát".

Kérdező: a sebesség viszonylagos. Egy százezer kilométer per másodperc sebességgel utazó űrhajóhoz elég, ha van egy proton, amelyet ilyen sebességre gyorsítunk, és ahhoz viszonyítjuk az űrhajó mozgását. És mi történik veled, ha egy ilyen gyors részecske elszáguld melletted ekkora sebességgel? Hát semmi. Mert a sebesség viszonylagos, és neked mint űrhajósnak annyiféle van belőle, ahány különböző vonatkoztatási rendszerhez viszonyítod magadat. De te attól még olyan maradsz, amilyen most vagy.

A nyugalmi (azaz erőmentes) állapot és az egyenesvonalú egyenletes mozgás fizikailag teljesen ekvivalens. Régebben ezt az ekvivalenciát csak a newtoni fizikára (mechanikára) értették, és ennek az ekvivalenciának a természet összes törvényére való kiterjesztéséről szól lényegében a speciális relativitáselmélet. Ergo nemhogy gyakorlati, de elvi szinten sincs semmilyen különbség egy egyenletesen haladó vagy egy nyugalmi rendszer között, mert az adott rendszer sebessége mindig más rendszerekhez képest értendő, és evidens, hogy az adott rendszeren belül végbemenő események nem függhetnek attól, hogy milyen más megfigyelők milyen más mozgásállapotban néznek rá az adott rendszerre.

Sőt, Einsteinnek az általános relativitáselmélet megalkotásával még a csak gravitáció hatására gyorsuló rendszereket is sikerült a nem gyorsulókkal közös alapra hozni azon az áron, hogy a gravitációt a téridő görbületeként írta le. Így a gravitáció hatására gyorsuló testek is erőmentes mozgást végeznek egy görbült téridőben.

Azaz gyorsulást (makroszkopikus érelemben) csak nem gravitációsan, hanem a másik három alapvető kölcsönhatás közül az egyetlen makroszkopikussal, az elektromágneses kölcsönhatással tudunk elérni. Viszont az így okozott gyorsulás "valóságos", és ha túl nagy, azt a tested megérzi, és bármilyen másik vonatkoztatási rendszerbe átülve ugyanúgy ezt látják rólad.

Nem.

Akármilyen nagy sebességgel sem lehet átmenni egy tárgyon roncsolás nélkül.

Az erők ilyenkor is fénysebességgel terjednek, és szétdobnák a tárgyat, amin átmész.