Miért nem "látunk" a fülünkkel? Miért nem alakultunk úgy az evolúció során hogy láthassunk vele mint a szemünkkel? A hang is hullám, is fény is.

#7: "A kutya szaglása kapcsolatban van a látókéreggel?"

Aligha kétséges...

[link]

Persze ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy a kutya látja képileg a szagokat (persze, biztosan van egy-két ilyen "renitens" kutya is). Az agy nem egy gép, ahol logikailag egymástól jól elválasztható modulok dolgoznak össze, hanem az evolválás során eredők jönnek ki, és ezért olykor átfedések vannak.

#2: "A hangnak sokkal nagyobb a hullámhossza mint a fénynek. Így ha olyan pontos felbontást akarnánk mint a szemünkkek, akkor sokkal hatalmasabbnak kéne lennie a fülünknek."

Ez egy teljesen jó érvelésnek tűnik, ergo, törvényszerű, hogy a képalkotó érzékeléshez a fény használata milliószor hasznosabb dolog. Ráadásul a képalkotásnál nem csak egyszerűen hullámról van szó, hiszen a fotonok részecskeszerűen is viselkednek, amikor azok négy idegsejt-rétegen áthaladva érik el a fotoreceptorokat, kiváltva ezzel olyan biokémiai folyamatokat, amelyek elektromos jelekké alakulnak. A csak egyszerűen nagyobb hullámhossz-tulajdonság felhasználása sosem adhat ki annyira pontos képalkotást, mint a fotonhasználat, és az eredmény mindig-, bár kontúrozható, de nem részletgazdag kép lesz (nem tudom hogy alakulna ki a nagyon jól kontúrozható színlátás is, pl.), de még ehhez is sokkal hatalmasabb, és összetettebb biológiai rendszernek kellene kialakulnia, hogy a fény-alapú látás minőségét csak megközelítse.

Ráadásul elképesztően bonyolult idegrendszernek kellene kialakulnia, ahhoz, hogy a mindenféle rezgéseket érzékelni tudja jól elkülöníthetően. Pl. a gazella meghallja egy oroszlán morgását egy szikla mögül. Ezt hogy kellene látnia? A sziklát tök átlátszóként jelenítené meg az agya? Egyáltalán mitől látná a sziklát? Echolokáció? Megállás nélkül? És utána állandóan össze kellene az idegrendszerének montíroznia az információkat, valami értehő egésszé? A hang alapján egy valamiféle oroszlánformát jelenítene meg az agya, anélkül, hogy maga a gazella tényleg látná a hang forrását??? Rém ügyefogyott rendszer lenne ez... Persze! Jó az echolokáció, de csak elnagyolt tájékozódásra, és nem tűéles képképzésre...

Nem, semmiképpen nem gondolom, hogy csak egyszerűen történeti láncolatok miatt alakult volna ki a képalkotás és a hallás közötti jól elválasztható határ. Ha az élet a tenger alatt alakult ki (pl. hidrotermális kürtők körül), akkor nyilvánvaló, hogy a rezgéseket/nyomásváltozásokat egyre jobban kellett érzékelnie az élet evolválásának, ahogy az élet terjedt a víz felszíne felé, de végig nem érzékelhetett fényt. Nem lehetetlen egyáltalán, hogy közben kialakult a szimpla rezgések alapján működő elnagyolt képlátás is, de ahogy a fényt az élet egyre inkább megismerte (partok megközelítése is), nyilvánvalóan elkezdett a hangalapú képalkotás redukálódni a fény-alapú képalkotás fejlődése miatt, és a hallás pedig kezdett egyre inkább a ma ismert működés irányába egyszerűsödni, ám ezzel egy újfajta és a látással nem pótolható és helyettesítő érzékelés is létrejött. Ez szvsz. eléggé logikusnak tűnik. Tehát messze nem pusztán történetiségről volt szó.

Ja...

Egyébként gratula a @Kérdezőnek, mert érdekes kérdést talált ki... :)