Mi az idő fogalma?

Világunkban az egyetlen állandó a változás maga. A világmindenség nem rögzített valami, összetevő részei a húroktól a galaxisokig állandó mozgásban vannak, változnak és fejlődnek. Az idő e változás értelmezésére és mérésére kialakult fogalom. A megfigyelés tárgyai időben különböző állapotokban találhatók, melyeket azok múlt-, jelen- és jövőbeni állapotának tekintünk.

Az emberiség történelme során a különböző kultúrákban és korokban bekövetkező jelentős tényleges- és gondolati, világnézeti változásoknak megfelelően az idő mibenlétéről alkotott fogalmak is jelentősen változtak. Ezen felül pedig megfigyelhető, hogy a korok gondolkodói és a mindennapok emberei gyakran eltérő nézeteket vallanak az idő és a haladás tekintetében, melyek egymást kölcsönösen befolyásolták. Meg kell említenünk azt is, hogy a huszadik században a lélekelemzés és lélektudomány fejlődése új elemeket hozott e kérdéskörbe, melyek az évszázadok óta minden tudományágban vitatott kérdést tovább élezik. A kérdés az, hogy az idő a világmindenség alapvető tulajdonsága-e, vagy egyszerűen szellemi megfigyelésünk, azaz érzékelésünk terméke? Bár e kérdésre adott válaszok száma elégtelen az idő fogalmának tisztázására, azok értelmezése és viszonyaik feltárása érdekes válaszokat eredményez.

Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A probléma abból adódik, hogy az idő emberi érzékelése a természetes haladással gyakran nem egyezik meg: Az időnként mindegyikünk által tapasztalt "időeltolódás" jelensége meghatározó jelentőségű. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem egyformán telik, s tartamérzete függ az életkortól és főként az események személyes jelentőségétől, körülményeitől. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus kialakulásához vezetett.

A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól. Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiája növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le.

Ténylegesen, a történelem folyamán az idő mérésí módszereiben bekövetkező változások nagymértékű behatással voltak az emberi gondolat fejlődésére. Az ősi kezdetleges napórák idejétől a modern atomórákig nagy utat tettünk meg. E fejlődés nemcsak az idő mérési pontosságát befolyásolta, hanem az emberek mindennapi életére és mindenekfelett a tudományos-, filozófiai- és vallási gondolkodásra is nagy hatással volt.

Idő: A valóság változásának, mozgásának egyik alapvető jellemzője, létformája ( a másik a tér). Az idővel azt fejezzük ki, hogy ezek a történések az egymást követő mozzanatok összefüggő folyamatai. Az idő fogalma segítségével válaszolhatunk olyan kérdésekre, mint pl. "Meddig tartott?", "Mikor volt?". A periodikusan ismétlődő jelenségek (pl. nappalok és éjszakák) nyomán született meg az egyenletesen múló idő fogalma. E fogalom megértését nagymétérkben elősegíti, ha belátjuk, hogy időről, időtartamról folyamat nélkül nincs értelme beszélni. Az idő SI-beli mértékegysége a másodperc, jele: s. Egyéb, de nem SI-egység még a perc, jele: min. 1 min=60s; az óra, jele: h, 1 h= 60 min= 3600s; a nap, jele: d, 1d= 24 h= 1440 min = 86400 s.

Az idő fogalma a történelem során fokozatosan fejlődik, mert vele kapcsolatos ismereteink állandóan bővülnek. Arisztotelész úgy vélte, hogy " egy és csakis egy idő létezik". Vele szemben Epikürosz azt vallotta, hogy "az idő nem létezik önmagában, önmaga által, csak tárgyakon keresztül érzékelhető". Az újkori természettudományban Newton számára vált szükségessé a szabatos, egyértelmű idő (és tér) fogalma, hogy a mechanika törvényeit egyetemes érvényű alakban mondhassa ki. Ezért alkotta meg az egyes testektől, folyamatoktól föggetlen abszolút idő fogalmát, ami magában, természeténél fogva egyenletesen telik. A későbbi tapasztalatok azonban megcáfolták az idő ilyen értelmezését (relativitáselmélet). A Föld forgását időszabványként használó időt világidőnek szokás nevezni. A Föld perdülete jó közelítéssel állandónal tekinthető, de mivel a tehetetlenségi nyomatéka szabálytalanul változik (pl. árapály, hóolvadás miatt stb.), a forgása is így változik. Ezért a világidő szabványként való elfogadása csak a köznapi életben nem okoz gondot. A legelőnyösebb az inerciaidő használata volna. Ebben úgy alkotható időskála, hogy a magára hagyott test által egyenlő hosszú utak befutásához szükséges időt választhatjuk időegységnek. Az inerciaidő pontos meghatározása azonban gyakorlatilag nehezen volna megvalósítható. A Földnek a Nap körüli keringése elfogadható szabvány időjelzőként: ez az efemrisidő. Időmérésre használható fel az atomok és molekulák rezgése, ill. az általuk kibocsátott elektromágneses hullámok rezgésszáma. Ez alapján kapjuk az atomidőt.

Távoli események egyidejűségét nem lehet egyetemes érvényességgel megállapítani. Ehhez vagy végtelen gyors jelre, vagy abszolút nyugvó térre volna szükség, de egyik sem létezik. A relativitáselmélet az időfogalmat megújította,s kimutatta, hogy egymáshoz képest nagy sebességgel mozgó testekben lezajló folyamatok különböző időskálán történnek. Ezért minden egyes rendszernek sajátideje van. Ezzel megdöntötte a Newton-féle abszolút idő fogalmat.

Időmérés: Az időnek (időpontnak, időpillanatnak) mint fizikai mennyiségnek szabályosan ismétlődő folyamatok vagy periodikusan müködő mechanizmusok (órák) segítségével történő meghatározása.

Időpillanat: Nagyon "rövidnek" tekintett időtartam. Olyan rövid, amikor egy folyamat kezdetét és végét már nem lehet megkülönböztetni. Bármely pillanatszerű eseményhez egyetlen "időkoordinátát" rendelhetünk a képzeletbeli időtengelyen, ha a nulla időpontot és a mértékegységet megválasztottuk.

Időtartam: Egy történés, folyamat, cselekvés ideje, amely alatt az esemény lejátszódik.

Az idő nem más, mint a nagyfrekvenciás elektrosztatikus horizontális gravitációs hullámokat transzverzálissá tevô vertikális elektromágneses komponens.

De most komolyan :)

Az idő fogalma más egy fizikus, más egy paleontológus, más egy filozófus számára. Mindegyik helyes a maga környezetében.

Ami mindenki számára egységes, az az idő mértékegysége, aza a másodperc fogalma.

A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.

Nos, én is fizikus vagyok, de az idő mint "elektromágneses komponens" még nekem is elég érdekesen hangzik. A frekvenciát meg hogyan értelmezheti valaki az idő fogalma előtt?

A kérdezőnek csak annyit: ezt szerintem senki nem tudja. Csak annyit, hogy múlik. Viszont képzeld el, mi lenne, ha nem volna? John Archibald Wheeler fizikus szavaival:

"Time is what keeps everything from happening at once", vagyis

"Az idő az, ami megakadályozza, hogy a dolgok mind egyszerre történjenek."

Elég nagy elme volt, de ennél okosabbat ő sem tudott kitalálni.

@19:08-as:

"Az idő nem más, mint a nagyfrekvenciás elektrosztatikus horizontális gravitációs hullámokat transzverzálissá tevô vertikális elektromágneses komponens."

Az eredeti mondat így szól: "Az idő talán úgy is felfogható, mint a

nagyfrekvenciás elektrosztatikus horizontális gravitációs hullámokat

transzverzálissá tevő vertikális elektromágneses komponens."

Tehát mindjárt: TALÁN.

Sajnos nem derül ki, hogy ki írta, pedig E/1. személyben ír. Jó lenne megkérdezni tőle, hogy

1. Mihez képest horizontális vagy vertikális?

2. Mióta van köze a gravitációnak az elektromágnesességhez? Az elektromágnesesség gyengül, amikor hatást gyakorol egy tárgyra (tehát megosztható), a gravitáció viszont változatlanul tovább hat (nem megosztható), pl. a Föld nem vonzana kevésbé két holdat, mint egyet, illetve egy tömeg külseje le kéne árnyékolnia a belsejét, így nem létezhetne a fajsúly fogalma, de létezik.

Jobbnak találom a Kisfaludy kutatását: [link]

Egy egész könyvnyi terjedelemben írja le az idő szerkezetét, és mivel a végén megmutatja a gravitációs távcsövét, ami a gravitációs hullámok (időhullámok) érzékelésével látja a feketelyukakat stb., egészen valószínűnek tekinthető, hogy jófelé kaparászik.

Az idő nem más, mint az értelmes lények agyszüleménye.

Bár ez nem teljesen konkrét de nem tudnám jobban megfogalmazni. ( egyébként nem magamtól gondolom ezt, hanem egy könyvben olvastam. )

Roland