Minek van az embernek félelem érzete, amikor olyan "erős"?

Mert hiszel benne. A tudatod tele van ellentmondásokkal, ugyanúgy mint bármelyik másik embernek.

Ahogy Mark Twain írta: "Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély."

Az ember minden, csak nem erős, és szerintem mit sem érnek azok a dolgok amik nálad vannak, ha ráddől egy 6 mázsás fatörzs.

Hiszen mégha elvileg is, de lehetséges...

Nem?

Kedves Kérdező.

A félelemről tudjuk, hogy az egy erős érzelmi állapot és az ember ekkor nyomó érzést érez a mellkasában, cselekedni képtelen, tehát amit az egyik válaszoló ír, az az elővigyázatosságra, józan gondolkodásra, ésszerűségre vezethető vissza, s nem a félelemre...

A félelem tehát nem egy ösztön, inkább csak gátol és fáj.

Teljesen világos, hogy az adott helyzetben nincsen okod félni, vagyis nem találsz okot rá, így el kell azon gondolkodni, hogy alapvetően a félelem előjöttének mi az oka, a gyökere, annak ,hogy hajlamos az ember bármitől is félni, gyakorlati ok nélkül.

Ez elég mély filozófiai kérdés. Az ember önmaga létezésének megítélésből fakad. Alapvetően az ember tapasztalatában a dolgok elválasztva, kontrasztban jelennek meg, azért ugye, hogy tudja mi micsoda...Na most ez a kontraszthatás megtéveszti, és azt hiszi a dolgokról, hogy azok valójában is külön vannak, hogy nincsen közöttük kapocs, magát azzal a fizikai testtel azonosítja, ami által tapasztal, ekkor viszont magát elkülöníti tudatban minden mástól. Ez a tévedés miatt egyszerűen nem "látja" minden mögött az egységes értelmet, az irányító "elmét", magáról azt gondolja az egyén, hogy egyedül van a nagyvilágban, hogy nem védi meg semmi, ha esetleg probléma üti fel a fejét, azt hiszi mélyen beépítve a tudatában, hogy baja eshet, vagy elveszhet...egyszerűen nem érzi a védelmet maga "mögött"...pedig ott van...

Ha az egyén képes észrevenni a mindent átható és irányító erőt, amiről eztán belátja, hogy az végső soron önmaga, akkor az azzal való azonosulás során egyszerűen megszűnik a félelem további előjötte, mivel tudni fogja magáról az ember, hogy soha az életben(hiába tapasztalja a halált) nem szűnhet meg, soha az életben nem árthat neki semmi, mivel a léte örök.

A félelem tehát egy tévedés folytán jön elő az egyénben, egy félreértés miatt van rá hajlama az embernek...és azért van ez jelen, mert mint a tapasztalatban, ez is a kontraszt egyik fele szellemiekben...a másik pedig a nyugalom, a boldogság...ha nem lenne félelem, nem tudnánk, hogy mi a "nemfélelem"...

üdv

26/F

LastOne.Left

A megoldásért szerintem keress társat. Két ember nem fél úgy, mint egy.

A félelem, szerintem, azért van, mert félted az életed. Legyen nállad egy kisebb lámpa, ha megoldható.

A félelem természetes érzelmi reakció egy ismeretlen helyzetre. :p

Egyébként miért lenne rossz dolog, hogy sötétben óvatosabb vagy? Nyilván ilyenkor kiszolgáltatottabb vagy, ha mégis bajba keverednél, tehát a körültekintés nagyon is helyénvaló.