Milyen kapcsolat van a gregorián-recitálás és a magyar népdalok zsoltározó dallami közt?

A gregorián középkori,egyszólamú, latin nyelvű egyházi ének.

Fő jellemzői:

- Kis hangterjedelem

- Beszédszerűség, alkalmazkodás az emberi hang sajátosságaihoz.

- A dalnak nincs kötött ritmusa, a szöveg természetes lejtését követi.

- Gyakori a sokáig ugyanazon a hang magasságon történő éneklés.(Ez az énekbeszéd vagy recitálás.)

- Gyakori a gregoriánoknál a "dó-ré- mi-mi" kezdet.

A gregoriánok egy fajtáját a liturgia keretein belül úgy adták elő, hogy nem mindenki énekelte a teljes dallamot, két kisebb csoport felelgetett egymásnak. Pl.:szóló- kórus, vagy kisebb együttes-nagyobb együttes...

Ezt hívták zsoltározásnak.

Bizonyos magyar népdalokra éppúgy, mint a gregoriánokra,jellemző a szövegszerű, szöveghez alkalmazkodó (parlando) előadásmód, a sokáig egy magasságon történő éneklés -vagyis ugyanaz, amit a gregoriánnál recitálásnak neveztünk-, a kis hangterjedelem, a "dó-ré-mi-mi " kezdet. Pl: "Szivárvány havasán", Istenem, istenem", "Kövecses út mellett páratlan gerlice".

Az ilyen népdalokat nevezzük zsoltározó népdaloknak.