Honnan tudják az emberek hogy van meny ország és pokol amikor még nem is jártak ott?

Jó a kérdés!

A hívők erre azt mondják, hogy isteni kinyilatkoztatás alapján. De attól még nem biztos, hogy elhiszed, hogy isteni kinyilatkoztatás, amit ők annak gondolnak.

Egy másik megokolás: az emberekben ott az igazságérzet, miközben az élet igazságtalan. Valaminek helyre kell állítania az igazságosságot, és mivel az élet igazságtalan, ezért a halálnak kell igazságosnak lennie. Így az ember visszanyerheti a lelki egyensúlyát és az igazságba vetett hitét.

Az ember (állítólag) abban különbözik az állatoktól, hogy értelemmel rendelkezik. Már ezt is nehéz megfogni, hiszen ahogy mondani szoktuk, az állatoknak is megvan a magukhoz való eszük.

Értelmünk nem képes feldolgozni dolgokat. Véges életünk és képességeink mellett nem tudjuk értelmezni igazán sem a véges, sem a végtelen fogalmát. Sem időben, sem térben. Ez csak egy dolog. Kell valami kapaszkodó, valami támasz, valami hit – még ha mese is –, amelyben megkapaszkodhatunk.

Tudjuk, hogy nem voltunk és nem leszünk. De ebbe bele lehet őrülni? Elviselhetetlen gondolat az, hogy nem leszünk. Hogy most, amikor sírunk, nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, csak pillanat. S nem leszünk más, csak mi voltunk. Por és hamu.