Vajon a relatív ének-zenei hallás születési adottság vagy tanulható?

a relatív hallás az egyértelműen tanulható. Az abszolút hallás az, ami vagy születési adottság, vagy még gyerekkorban alakulhat ki, de később már (szinte) esélytelen.

[link]

A relatív hallás automatikusan kialakul, ha valaki huzamosabb ideig rendszeresen játszik valamilyen hangszeren, úgy hogy az hallgatható. (Persze elsősorban nem a dobra gondolok. :-) )

Én azt mondom, hogy még az abszolút halláshoz hasonló érzékelés is kialakul. Az ember egyszerűen annyit hall bizonyos dallamokat, hogy a legtöbb esetben eltalálja a kezdőhangját, illetve furcsa érzést kelt benne, ha más kezdőhangon szólal meg az adott dallam.

#7: Ha valaki elsőre nem hallja magáról, hogy hamis az is fejleszthető. Sok zenét hallgat, megtanulja valamilyen hangszeren lejátszani, előbb-utóbb megtanulja, hacsak tényleg nem valami ritkaságszámba menő „fogyatékossága” van.

Néptáncosként és néptáncoktatóként a tapasztalatom legalábbis ezt mutatja. Nem zenével kapcsolatban, hanem ritmusérzékkel kapcsolatban, ami szerintem még rosszabbul kezelhető, mint a zenei hallás. Kellő idővel minden fejleszthető. Van, akinél fél év alatt jelentős változások észlelhetők, vannak, akik két év után mutatnak fejlődést, de ők is általában egyre gyorsabban fejlődnek ezen a téren.

Nicsak egy néptáncos. Üdvözöllek kolléga.

Kérdezőnek! mint már megbeszéltük, a hallás (a szélsőségeket nem számítva) fejleszthető és az indulástól meg a rászánt képzéstől függően különböző szinten áll. Aki nem tudja megkülönböztetni a hamisat a nem hamistól, vagy abszolút botfülű (génhiba), vagy a zenei ismeretek nagyon alsó fokán áll (de fejlődhet, ha rászánja az időt).

Szia :)

A zenei hallás és a ritmusérzék is fejleszthető; minél hamarabb kezdik, annál jobb eredményeket lehet elérni. Így igazából a kisgyerekeknél a legesélyesebb a siker, nagyobbaknál már kevésbé; felnőtteknél meg hát... nem igazán tudlak biztatni sajnos, pláne az általad említett harmadik csoportba tartozók esetén. De nem állítom, hogy lehetetlen.

Az biztos, hogy mindenképp hosszú időbe telik, és egyedül nem megy, csak szakemberrel. Nem tudom, saját magadra gondoltál-e, vagy másra, és nem tudom, hány éves vagy. (Vagy az a másvalaki hány éves. :D )

Mindenesetre ajánlok néhány könyvet, amelyekből tájékozódhatsz, ötleteket meríthetsz, ill. pedagógiai módszereket ismerhetsz meg:

Adorján Ilona: Hangképzés, énektanítás; Feljegyzések hatvan év pedagógiai munkássága során; Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 1996.

Balázs Gabriella és társai: Barangolás a zene világában; Budapest: Kreatív Műhely Könyvkiadó, 2005. (Nevelés ötlet(l)esen sorozat; sorozatszerkesztő: dr. Balázsné Szűcs Judit)

Bruckner Adrienne: Énekelni jó(l)!; Kecskemét: Kodály Intézet, 1999.

Gerzsányné Juhász Rózsa: Micsoda madarak járják; Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003.

Kis Jenőné (Kenesei Éva): Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában; Budapest: Tárogató Kiadó, 1994.

Kovács Barbara: A zenei fejlesztő játékokról (A szakszerű óvodai zenei nevelés tanulási képességeket meghatározó pszichikus funkciókat és a különböző nevelési területeket is fejlesztő hatásairól); h. n. : Novum Kft., 2002.

Sallai Éva (szerk.): Művészetek szerepe a személyiségfejlesztésben; Vác: AVKF, 2008.

Az utolsóban két cikk foglalkozik a zenei nevelés hatásaival, ha jól emlékszem, és nagyon érdekes kísérleteket is leír. Ha ezek érdekelnek, de nem tudod beszerezni a könyvet, vagy nem akarod megvenni azért a két fejezetért, akkor néhány érdekességet le tudok írni belőle tömören.

Vagy ha van valami konkrét kérdésed, megpróbálok segíteni.

Üdv. :)