Az embereket tulajdonképpen mi veszi rá, hogy részt vegyenek egy háborúban?

A parancs.

A közkatona (és mindenki) egész életében megszokja, hogy a(z emberi)környezetétől utasításokat kap (idd meg a tejet kisfiam, menj iskolába kisfiam, tanuld meg a leckét, végezd el a munkát, stb.). Megtanulja, hogy egyesektől ő kap parancsokat, másoknak ő ad, ez a természet rendje.

Háború idején előbb mesélnek neki a fontosságáról (propaganda), aztán parancsba kapja, hogy be kell vonulni, ki kell menni a lövészárokba, menteni kell a sebesült bajtársat (hamar megtanulja, hogy különben őt se mentik). Ezen kívül van tömegpszichózis, amit gátlástalan emberek (parancsnokok) jól ki tudnak használni. Máskor pedig erre épülve menekülhetnek meg egész századok.

Nem menekülnél a harcmezőn, mert pontosan tudnád (előzőleg megtanították), hogy kétszeri felszólítás után a parancsnokod egyszerűen hátulról lelőne. Mert a harcmezőn szigorú rendnek és fegyelemnek kell lennie, ez és csak ez jelenti az életben maradási esélyt. Ezt még a frontra vonulás előtt beléd verik.

A dezertálást és a parancsszegést nagyon megbüntetik...

Nem erősebb az életösztönnél semmi, hiába látod az archív felvételeken a harci kedvet mégis katonák tízezrei kapitulálnak csak hogy éljenek.

Kérdező azért olyan nehéz ezt elképzelni neked (meg nekem is), mert nem vágtál még bele. Az életösztönnél erősebb lehet a családod/néped iránti szeretet, vagy az ellenség iránti gyűlölet, vagy egyszerűen az elhatározás, a sorsod elfogadása, hogy neked ölnöd kell vagy meghalsz, és valószínűleg egyszer meg is fogsz halni, mert az ellenség ugyanezek szerint a szabályok szerint harcol. Van, aki hamarabb eljut ide, van aki soha.

Ha épp fülig szerelmes vagy, vagy vannak gyerekeid, akkor lehet a legnehezebb, de úgy egyébként alá lehet rendelni az életed egy cél érdekében. (Mégha ez a cél nem is tökéletes, de te úgy gondolod, jobb jövőt biztosít a népednek, mint ha nem harcolnál)

Jameg, a másik dolog hogy, egyszer mindenki meghal. Szóval most, 20, vagy 40 évvel korábban halsz meg, de ezzel a halállal nagyobb hatást tehetsz a világra, akkor lehet hogy megéri.

De szerintem is valószínű, hogy a legtöbb háborúban értelmetlen halálok történtek. :(

De szerintem is valószínű, hogy a legtöbb háborúban értelmetlen halálok történtek. :(

Csak részben van igazad mert mindegyikben értelmetlenül halnak az emberek. Hol ártott nagyapáinknak egy orosz paraszt akit ugyanúgy elvittek a Don-hoz mint a mieinket?

A politikusok kezébe kell nyomni a fegyvereket és rendezzék le egymás között.. még nézném is :D

"Én a harcmezőn biztos hogy hanyatt homlok menekülnék"

Úgy látszik, mindenki ezt gondolja, de a nagy honvédő háborúban megtalálták a megoldást :)

"A küzdők vonala mögött 200—300 méternyire mindig feltalálható volt egy második vonal, amelyben nagyszámú polgári biztos állott, akik géppuskával lőtték agyon saját embereiket, ha észrevették, hogy azok előkészületeket tesznek visszavonulásra."

[link]

Egyrészt ahogy már te is említetted, ill. néhány válaszoló is, vannak, akikre igen erősen hatnak az eszmék (hazafiasság, dicsőség stb.), így önként vonulnak be a hadseregbe.

Másrészt egészen pár évvel ezelőttig létezett a hadkötelezettség intézménye, azaz a férfiakat egyszerűen kötelezték bizonyos idejű szolgálatra. Már a középkorban is a parasztság egyik kötelezettsége volt a katonáskodás a földesúr seregében; a Monarchia idején a császári seregbe hívták be a férfiakat; a 2. világháború idején a németek is követeltek magyar katonákat Horthytól; a szocializmus idején pedig a kötelező sorkatonaság időtartama 3 év volt, majd ez fokozatosan csökkent 2, ill. másfél évre, valamikor a rendszerváltás után lett 9 hónap, végül teljesen megszüntették.

Számomra az egyik leggusztustalanabb "jelenség" a régi verbuválások során folytatott tevékenység: Faluról falura jártak a toborzóegységek, és próbálták tánccal, zenével, szép ruhával, mindenféle ígéretekkel a seregbe csábítani a fiatal legényeket (ld. pl. a verbunkos nótákat), szóval ment a "reklámhadjárat", a "választási kampány". De ezen felül még sokakat le is itattak, aztán mire az áldozatok kijózanodtak, már a seregben találták magukat, merthogy a részegségüket kihasználva aláíratták velük a több évre szóló szerződéseket...

(Ugyanezt a módszert más helyeken is használták, pl. a tengerészetnél matrózok "begyűjtéséhez".)

Menekülésre nem sok esély volt sehol, mert ahogy már írták is, a dezertőröket szigorúan büntették (akár halállal is), tehát igen szerencsésnek mondhatta magát az, akinek sikerült megszöknie.

A hátulról fegyverrel történő "motiváció" szintén igaz.

Plusz jó esetben alkoholt is kaptak a katonák egy-egy bevetés vagy közelharc előtt, hogy ne féljenek annyira.

Ha kíváncsi vagy a katonák lelkivilágára, és bírod gyomorral és idegekkel a szörnyűségeket, akkor érdemes elolvasni néhány háborús regényt, pl. Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című művét.