Flexelt kard vagy kovácsolt a jobb minőségre?

Japán teknikailag a világ élvonalában jár, de az igazi mester minőségű kardokat ma is kézzel készitik, hidd el nem vélelten. Lehetnek ezek bármennyire jók, fejlődnek persze, de nem veszik fel a versenyt.

Persze egy igazi kézzel készült kard alsó hangon is a sokszorosába kerül.

Bocs ha úgy hangzott lehurrogunk, de az volt a kérdés melyik a jobb.

Természettesen ez sem egy rossz kard, ha jó árban van én is szivesen megvenném.

Így akkor mát tiszta a vélemény, a kovácsolt jobb, de ez is remek és olcsóbb.

A hosszúkardoknál két alapvető tulajdonságát kell figyelembe venni a fémnek : Nyilván a keménységét, minél keményebb anyagból van a kard, annál élesebbre edzhető, viszont rigidebb, törékenyebb lesz. A lágyabb acélból készített kardok rugalmasabbak, de ugyanakkor a vágóképességük gyengébb. Az egykomponensű acélból készült kardoknál a kard magja és az éle ugyanazon anyagból készül. A keménységét, edzettségét úgy kell beállítani, hogy még rugalmas maradjon, de az élképzése is megfelelő legyen. Nehéz dolog. Nem véletlenül alkalmazzák a japán kardok készítésénél a kétkomponensű pengét. A külső rész keményebb rétegesen kovácsolt, ún hajtogatott kemény acél, a belső lágyabb mag pedig rugalmasabb lágyabb acél. Régebben a lágy komponens köré teljesen körbekovácsolták a kemény részt, a mai modern kétkomponensű kardoknál már csak az él felőli oldal készül kemény acélból, a kard konkáv íve pedig lágyabb anyagból. Ez is jobb, mint az egykomponensű penge.

Amit a kereskedelemben nálunk kapni lehet, azok egykomponensű kardok, általában elfogadható minőségű, ún. szerszámacélból készülnek. Ezek olvadáspontja magasabb, keményebbek, jobban élezhetők, valamelyest még az éle is tartós. A laprugó anyaga nem edzhető annyira mint egy finomabb szerszámacél, repedések könnyebben jelennek meg benne, a flex-el történő kivágás pedig azért nem ideális, mivel az anyag szerkezete érintetlen marad, és lehetnek benne olyan hibák, zárványok, amik gyengítik a pengét, mivel ezek hengerelt acéllapok. Kovácsolásnál ezek általában eltűnnek. Mindenesetre pár tízezer ft-ér már lehet egy "fasza" cuccod, ha csak ezért kell.

1)Először is a kovácsolt kard jobb.

2)Miben különböznek a mai acélok a középkori bucavastól?

A bucavasban több salakzárvány, gázhólyag akad. Viszont kristályszerkezete - feltéve, hogy nem hevítették túl - finomabb lehet.

A középkorban nem ötvöztek. Ami mangán a vasércben volt, annak egy része természetesen bekerült a bucába. Bizonyos svéd vasércek volframot is tartalmaztak.

3) Egy igazi viking kard külön téma, kompozit anyag mint a damaszkuszi pengék. kemény, és lágyabb acélrudakat csavartak egybe, és összekovácsolták.

---

Szuper viking-kardot akarsz? Fektess be kb. 2 Rolls Royce árát! Rendelj egy acélműből 1 adag K4, vagy vele azonos minőségű szerszámacélt [ C= 0,95-1,11% , Si= 0,15-0,35% , Mn= 0,15-0,40% , Cr=1,3-1,5% ] extra vanádium ötvözéssel V=0,20-0,40%.

Az acélöntecset még egy elektrosalakos, vagy elektonsugaras átolvasztásnak alá kell vetni.

Kihengerlés után az adagból készült köracélt normál C35, vagy C45 minőségű acéllal összecsavarva karddá lehet kovácsolni.

Lesz 1 kardod és 5 - 10 tonna jó minőségű szerszámacélod. Ha az utóbbit ügyesen adod el, még jól is járhatsz.

Persze, ha végig gondolom a szintereléses eljárás lehet, hogy egyszerűbb lenne.

Én most éppen nem tudnék annyi zsozsót összekaparni, tehát megelégednék egy rugóacélból kovácsolt karddal. A 60SM néha rideg tud lenni, inkább az 50CrV4-et ajánlom.

Megjegyzés a flexelt kardokhoz: A rugóacélokat néha nemesített ( edzett, megeresztett ) állapotban árulják.

Gromo válaszod nálam zöld pacsit ér! De megjegyzem, kovácsolásnál nem tűnik el a zárvány, csak az alakja változik. Az is valami.

( Feltéve, hogy nem a bucavas salakzárványára gondolsz.)

Szóba került a laprugó, mint alapanyag.

Ez hengerelt, edzett anyag, szálszerkezete teljesen jó, azonos a kardhoz szükségessel.

Viszont ha ebből simán élt köszörülnek, maga az éltartóssága nem lesz olyan jó, mint a kovácsolt kardnak, mert hiányozni fog belőle az élhez közelítő ék keresztmetszetben a szálsűrűsödés.

Hajlamosabb lesz csorbulni, élt veszteni.

Azt a laprugót kard formára kovácsolva ("szilvamag-kersztmetszet") majd megfelelően hőkelezelve (élek beedzve, mag edzetlenül) egész jó eredményre lehet jutni. Persze messze lesz egy bulatból hajtogatott-rétegelt katanától, de jobb is lehet, mint aminek akkoriban a vikingek már nagyon tudtak örülni.

A laprugóból készült kard nagyon jó minőségű lehet. Nincs igaza annak, aki azt hiszi, hogy a régi eljárások jobbak a maiaknál. A régi emberek célja a minél jobb anyagminőség elérése volt, ezt meg is valósították a kor technikai szintjén. A mai tudomány viszont már sokkal tisztább és erősebb ötvözetek előállítására képes.

Kovácsolás önmagában nem jelent többet, mint annak a módszere miként formálják meg a kardot. Végeredményben mindegy, hogy kivágják egy "laposvasból" vagy kalapáccsal formázzák. A lényeg az ezt követő edzésben van. Erre tökéletes példa Darkswords armory kínálata. Piacvezető márka, a pengéiket viszont nem kovácsolják: CNC gépek vágják ki őket, majd finomítanak rajtuk és megedzik őket.

Magyar kovácsokról nem tudok, de nézzél körül a nemzetközi kínálatban is. Nagyon nagy mennyiségben találsz jó minőségű olcsó kardokat.