Ha lekapcsoljuk a villanyt, akkor hova lesz a fény?

Alapesetben a fény hullámhossza nő a visszaverődések alkalmával. Ez nem egy foton esetében történik meg, nem nyúlik meg a foton hullámhossza, hanem az a foton úgy verődik vissza, hogy elnyeli az anyag, majd újra kibocsátja. Viszont ha éppen olyan frekvenciájú foton találja el az anyagot, hogy az két gerjesztési állapotszintet lép, akkor azt a beérkező fotont két csomagban sugározhatja ki az anyag, így két, alacsonyabb hullámhosszú foton fog kisugárzódni, együttes energiájuk azonos lesz a beérkező foton energiájával. Így nőnek meg egyre inkább a hullámhosszok, a sokadszorra visszaverődő fotonok esetében.

Ez egy létező jelenség, ezért sugározza ki pl. a Föld is a nappal a látható fény tartományában elnyelt (és elraktározott) energiamennyiséget éjjel az infravörös tartományban.

MIND = BLOW

De akkor gondolom az új, kisebb energiájú fotonok nem tudják ezt a véletlenségig játszani.

Ezért írtam korábban azt, hogy az egész folyamatot csak úgy képzelem el, hogy a foton nem gerjeszt és nem nyelődik sehova, hanem csak egy cikkcakkos utat jár be. Ha így nézed, akkor a foton hullámhossza változatlan marad, mintha csak az ürességben haladna egyenesen.

Ha engedjük, hogy elektronokat gerjesszen, akkor miért nem engedjük, hogy vibrációs átmeneteket is gerjesszen? Mert ha túl alacsony lesz az energiája, akkor utána az következik. Aztán ebből következik, hogy nem lesz 100%-os a visszaverődés. Mert gondolj bele, a valóságban a foton nem úgy verődik vissza, mint egy labda a falról. Ha elnyelődik az elektron gerjesztése által, és a "legerjedés" által nyerjük vissza, akkor mi történne, ha elérné a vibrációs gerjesztés tartományát? Elektront már nem gerjeszt, a fal nem melegedhet fel, és az atomok között sem szökhet ki, akkor? Azt hiszem ezzel az elpusztíthatatlan falba ütköző megállíthatatlan test paradoxonához értünk.

Releváns:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

"Ezért írtam korábban azt, hogy az egész folyamatot csak úgy képzelem el, hogy a foton nem gerjeszt és nem nyelődik sehova, hanem csak egy cikkcakkos utat jár be. Ha így nézed, akkor a foton hullámhossza változatlan marad, mintha csak az ürességben haladna egyenesen. "

A valóságban nem így működik a fotonok visszaverődése, ennél lényegesen bonyolultabb. Olyannyira, hogy pusztán a visszaverődés leírásához is egy rakás különböző hullámfüggvény felállítása szükséges, meg mindenféle egyéb kvantumfizikai jelenség bevonása a képletbe. Túl bonyolult a dolog, én sem értem valójában, ehhez már kevés a tudásom. De azt tudom, hogy a fotonok pici labdacsok formájában való elképzelése csak néhány esetben megfelelő modell, mondjuk egy tükörről való fényvisszaverődés szögének szemléltetése céljából. Ha már a frekvencia-változást akarjuk szemléltetni, eleve hullámként kell azonosítanunk a fotonokat, hiszen a hullámoknak van frekvenciájuk (hullámhosszuk).

A fő probléma azonban az, hogy amikor feltételeztük a 100%-os visszaverődést, ezzel egyszerre ki is emeltük a fizika területéről a kérdést, és áttértünk a filozófia területére. Világunkban ugyanis nem létezik 100%-os visszaverődés, semmilyen körülmények között sem. Viszont ezzel az egy paraméter "átállításával" egy csomó más paraméter is szükségszerűen módosulni fog, végtelen vagy nulla értéket fog kapni végső soron, amikkel csak nehezen, vagy egyáltalán nem is lehet számolni. Ha csak egyetlen paramétert is átállítunk olyanra, amely még elméletben sem fordulhat elő univerzumunkban, akkor egyre több más paraméter válik értelmezhetetlenné, attól függően, hogy milyen mértékben túrunk le a dolgok mélyére. Így viszont már azt hozhatjuk ki eredménynek, ami leginkább a szájunk íze szerinti, nem pedig azt, ami a valóságot tükrözi. Gyakorlatilag átlépünk a fantázia birodalmába, és feltételezéseket feltételezésekre kell halmoznunk, logikai légvárat építenünk. Annak pedig sok értelme nincs az esti sörözéssel egybekötött, a focimeccs eredményeinek vagy a Barátok közt történéseinek megvitatásánál némileg intellektuálisabb szócséplésen kívül :)