Közvéleménykutatás: szerintetek elképzelhető, hogy az ember befejezte a fizikai evolúciót és most már a "belső" evolúció megy (majd) végbe? Szellemi, mentális fejlődés, telepátia, etc.

Hát, a természetes szelekció már nemigazán működik az embereknél, mertugye mindenkinek lehet gyereke/a gyerekek száma nem arányos az ember képességeivel (inkább fordítottan arányos...). De az se biztos, hogy ez örökké így lesz, és az az idő, amióta ez így van, evolúciós szempontból nem valami nagy.

A szellemi fejlődés amire gondolsz, meg a telepátia kifejlődése nem "evolúció" :) Ha lesz ilyen, akkor ezek szerintem nem az evolúció miatt fognak megjelenni (legalábbis a mai körülmények között nem).

Ahogy látom, volt már viszonylag értelmes válasz, bár a kérdés valóban nem a legszerencsésebben van megfogalmazva, de azért érthető.

Ahogy már mondták, a biológiai evolúció nem csak a fizikai testre hat. Viselkedési formákat is képesek gének szabályozni, s ilyen módon egy adott viselkedési mód, ösztön, akármi is lehet az evolúció tárgya.

Más részről, ahogy eddig is elhangzott, a mutáció nem válogat, bármely gént érintheti. Akár valami „szellemi” változást hoz, akár „fizikai” változást, az adott mutációt hordozó egyedre az általános szabályok fognak vonatkozni: szelekció, utódszám, elterjedés, stb.

Azt is elmondták, hogy egy új tulajdonság megjelenése, ha csak leszármazással terjedhet el, akkor a nagy létszám miatt nagyon lassan tör utat magának.

Egy pár szó a szelekcióról. A szelekció a környezet kölcsönhatása az élőlénnyel. Sokan osztják mesterséges és természetes szelekcióra, de ennek nincs értelme. Ha van egy golyód meg egy lyukad, a golyót elengeded, akkor bele fog esni a lyukba, akkor is ha az egy természetes lyuk, vagy ha mesterségesen ásták oda. A beleesés módját (pl hányszor pattan meg a falán) nem a lyuk természetessége, hanem a minősége szabályozza, azaz ha mesterségesen létrehozunk egy természetes jellegű lyukat, akkor abba a golyó is úgy fog beleesni, mint egy természetesbe. Olyan azonban nincs, hogy a golyó rosszul esik bele a lyukba. Úgy esik bele, ahogy az adott lyuk lehetővé teszi. Ha nem tetszik az esés módja, akkor a lyukat kell megváltoztatni.

Természetesen minden élőlénynek van környezete, így mindenre, ránk is hat szelekció, olyan nincs, hogy nem hat. Biztosan más, mint az erdőben, így jelen pillanatban az evolúciónk is más irányba zajlik, mint ha az erdőben élnénk. (Az evolúció sose tervez előre. Mindig az adott környezetben legmegfelelőbb tulajdonságú egyedek élnek túl.)

Lehet sopánkodni, hogy az emberiségben az alkalmatlanok maradnak fenn, meg hogy nincs szelekció, de ez nem igaz. Azok maradnak fenn, akik a mai kor szelekciójának megfelelnek, még ha egy másik korban egy betegség miatt el is pusztultak volna. Ha mást akarunk, persze megtehetjük. Ahogy áshatunk másfajta lyukat, ugyanúgy felállíthatunk másfajta szabályokat is, azaz módosíthatunk a saját magunkra ható szelekción. (Elméletben.)

Most beszéljünk egy kicsit a tulajdonságokról és azok örökléséről. A tulajdonság az minden, amire az élőlény képes. A szelekció a teljes élőlényre vonatkozik. Márpedig a tulajdonságoknak csak egy kicsi részét okozzák gének, ellentétben az élőlények többi részével. Az emberek tulajdonságai egy másik öröklési rendszerrel öröklődnek, amit tanulásnak hívunk, és ami lényegében gyökeresen képes átformálni minket. (Most tanuláson a lelki-szellemi képességek megszerzésének egész sorát értem, azaz pl valaki „megtanul” jólelkű lenni. Jólelkűnek ugyanis nem születünk, a nevelésünk során tanuljuk meg, olykor a biológiai ösztönök ellenében. Ilyen mértékű tanulás az állatvilágban nincs.)

Mindebből az is következik, hogy a jelen szelekciós környezet kevésbé hat az ember genetikailag öröklött tulajdonságaira, mint a tanultakra (pusztán mert ez utóbbiból sokkal több van). És azt is látni kell, hogy az ember képes a saját tanult tulajdonságait megváltoztatni, ellentétben az öröklöttekkel (önzetlenből önző lesz, analfabétából írástudó, stb). Tulajdonképpen az utolsó nagy biológiai dobásunk az volt, hogy ezt a tanuló-átprogramozó rendszert, az emberi agyat kifejlesztettük.

Más szóval mondva, amit ma fejlődésként tapasztalunk, az tulajdonképpen rendkívül gyors a biológiai evolúció tempójához mérten, és igazából minden mai fejlődés vagy változás ilyen tanult tulajdonságot érint. Ráadásul ugye egy tanult tulajdonság sokkal gyorsabban terjed mit egy genetikai, hiszen ha rájövök valamire, elmondom 5 perc alatt 20 embernek – ha kifejlesztenék egy gént, 20 évig tartana, míg létrehoznék 20 utódot, és az se biztos, hogy mindben ott lenne a gén. Ezért is hihetjük azt, hogy nem hat már ránk biológiai evolúció.

Most nézzük pusztán azokat a tulajdonságokat, amik genetikailag átadódhatnak. Ugye különböző testi jegyek és alapvető, ösztönös viselkedések tartoznak ide. Gyorsan leszögezném, hogy viselkedési mintáknak is megvan a pontos testi leképeződésük, ugyanis ezek valamilyen genetikailag szabályozott idegsejt kapcsolattal jönnek létre. Ezt ma már elkezdték kutatni, és bizony vannak olyan eredmények, hogy pár gén megváltozása pár idegsejtben milyen viselkedési módosulással jár. Mindennek annyi az üzenete, hogy amit genetikailag öröklünk, amögé mindig oda lehet tenni valamilyen sejtbiológiai funkciót, valamilyen testi, szerkezeti okot. Legföljebb ez a szerkezeti változás olyan kicsi, hogy az egyik idegsejt nem jobbra, hanem balra növeszt nyúlványt, mert egy gén azt mondja neki. És innentől kezdve ez az idegsejt a tőle balra levő sejtet kezdi ingerelni, és ez az egyed viselkedésében egy apró változást idéz elő.

Ebből következik, hogy biológiai alapon csak olyan tulajdonságot fogunk tudni kifejleszteni, ami a fizika törvényei szerint lehetséges. Pl teleportálni nem fogunk, mert még ha lehetséges is teleportálni (nem biztos), de az biztos, hogy annyi energia kellene hozzá, amit a szervezet nem tud mozgósítani. De ha biológiailag-fizikailag lehetséges egy tulajdonság (pl telepátia), akkor elméleti lehetőség létezik rá, hogy kifejlesszük, bár ez nagyon csekély, nagyon elméleti esély. Viszont HA EGYÁLTALÁN kifejlesztjük, az biztosan genetikai alapon történik majd, amihez évmilliók szoktak kelleni. És ugye mivel az egész nem tervezett, hiába akar valaki egy szervet, ha az evolúció nem hozza létre. Márpedig az evolúció vak és véletlenszerű, nem dolgozik megrendelésre.

A tanult dolgokkal még inkább szűkében vagyunk az új lehetőségeknek, mert tanulással nem tudunk a biológiai rendszerünkön módosítani. (Ez így nem teljesen igaz, de visszatérek rá.) Tanulni csak elveket, szövegeket, szöveggel leírható recepteket, elméleteket, ismereteket tudunk. Ezek tárháza persze nagyon széles, megtanulhatunk például őserdőben túlélni, nyelvet beszélni, megtanulhatjuk, hogy hogyan kell úgy mozgatnunk a testünket, hogy az másoknak nagyon fájjon (harcművészet). A politikai elveinket is tanuljuk. De olyan képességet, ami nincs, nem tudunk megtanulni. Ha nincs kezünk, nem tudjuk megtanulni a kung-fu-t, max azt, hogy mit kéne csinálni, ha lenne. Ha nincs lábunk, mit sem érünk a futás elvi alapjaival. És ha nincs teleportszervünk, akkor nem fogunk tudni teleportálni.

Még lábjegyzetnek annyi, hogy természetesen a tanult dolgok is változtatnak rajtunk. Az agy még pontosan nem ismert hogyan, de valamilyen módon biztos tárolja az infókat. Ugyanúgy, ahogy a winchester tárolja az adatokat: a winchesterre se mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem változik, hiszen egy adat ráírása egy halom bitet a korábbi 0 állásból 1 állásba változtat, vagy fordítva. Ez a változás fizikai változás, de mégse olyan, mint egy új alkatrész beszerelése. Ilyen módon értem azt, hogy a tanult dolgok nem változtatják meg az ember biológiai felépítését.

Összességében azt gondolom, hogy a telepátia gépet előbb építjük meg (ha egyáltalán lehetséges), mint ahogy kifejlesztenénk biológiailag, hiszen a gép építésének képessége tanult (azaz gyorsan változó, gyorsan átadódó) tulajdonság, míg a másik egy lassan kifejlődő, és előre nem is tervezett (azaz nem biztos, hogy kifejlődik.)