23 évesen még kezdhetek tudományos karrierbe úgy, hogy csak most kezdek belemélyedni egy területbe?

Klasszikus eset, hogyan lehet egy kisebbrendűségi komplexusokkal küzdő embert nevelni valakiből. De az első lépés, hogy légy önálló, higgy magadban, és ne törődj az aggodalmaskodókkal. A kritikákra figyelj, ha hasznosíthatod, tedd meg, ha nem, felejtsd el.

A képesség sokat számít, de csak annyiban, hogy az életben sok az akadály, és kisebb képességet több akaraterővel kell kompenzálni. Ez pedig nem mindenkinek áll rendelkezésére. Tehát, ha kellően erős az elhatározásod, teszed a dolgod és nem adod fel, bármi összejöhet. Legfeljebb te nem 26 évesen írod meg a doktoridat, hanem mondjuk 30 évesen. És az első komolyabb cikked nem 24 éves korodban, hanem 28 évesen jelenik meg. Ez a hátrány. Ha foglalkoztat, az baj. Küzdd le, mert hátráltat. Ha más bajod nincs, akkor egyszerűen tedd a dolgod. Azt fogod elérni, amit nagyon akarsz, mert azért nagyon fogsz küzdeni. És minden ezen múlik. A fontossági sorrenden.

Kedves Kérdező!

Úgy gondolom, nem te vagy az egyetlen, aki többé-kevésbé hozzád hasonló úton jár/járt. Az általad nyújtott eredményeid nyílván mutatják, hogy valamit már elértél. A helyes út megtalálása valóban nem mindig a legegyszerűbb feladat, hiszen az életben sokszor szembesül az ember nehezebbnél nehezebb megpróbáltatásokkal, és számtalan félrevezető terelőúttal.

Ezeken túl kell lépni, legfeljebb tanul az ember az elkövetett hibákból ill. az elmulasztott lehetőségekből.

Viszont ennek ellenére mindenképp azt mondom, hogy kellő kitartással, akarattal a kívánt cél véghezvihető.

Márpedig ha vannak elhatározásaid, és felismerted hogy mi érdekel, mivel szeretnél foglalkozni, akkor ebből következik, hogy vannak céljaid.

Vagyis lényegében minden rajtad múlik, azon hogy mennyire vagy kitartó.

Hátrány nyílván van, azokkal szemben, akik már jelentős tudományos eredményeket értek el. Azonban ez egyrészt leküzdhető, másrészt az életkorkülönbségek az idő előrehaladásával "kiegyenlítődnek", azaz utólag már egyáltalában nem feltűnő.

Másrészt nem szabad szemelőtt veszteni azt sem, hogy biztosan vannak olyanok is, akik nálad sokkal rosszabb helyzetben van, legyen ez akár családi probléma, anyagi helyzet, vagy bármi más.

Ezeket figyelembe véve még semmi nincs veszve, hiszen lehetőséged van, tudásod van, remélem szorgalmad és kitartásod is, mi más kéne még?

Szóval a válasz igen, kezdhetsz tudományos karrierbe.