1 szemmel környezetünket 2D-ben látjuk,2 szemmel viszont már látjuk a mélységet is, tehát a 3D-t. Lehetséges, hogy n szemmel n+1 dimenzióban látnánk a teret? (Persze, gondolom, ez függhet a szemek elhelyezkedésétől is. )

Nem. Ez pont olyan, hogy ha egy egyenest egy tengely körül forgatsz meg, akkor minden pontja síkban fog haladni, ha még egy tengely körül, akkor már térben. Viszont hiába forgatod meg akárhány másik további tengely körül, attól a pontjai még továbbra is "csak" térben fognak haladni.

Egyébként ha agyunk elegendően gyors lenne hozzá, akkor egy szem is elég lenne a tökéletes térlátáshoz. Akkor ugyanis képes lenne érzékelni, hogy a távolabbi dolgokról később érkezik be a fény a szemünkbe.

"Akkor ugyanis képes lenne érzékelni, hogy a távolabbi dolgokról később érkezik be a fény a szemünkbe."

És honnan tudná, hogy melyik foton mikor indult el? :)

Mozgó tárgyaknál még esetleg, vagy ha stroboszkóppal világítanánk meg. Vagy hullámfázis alapján, ahogy a fül csinálja?

Mivel nincs több szemünk, így elvben akár lehetséges is lehetne.

De reaálisan az a valószínűbb, hogy csak pontosabbá válna a térlátásunk.

Mint ahogy a GPS-nek is kell három műhold, hogy háromszögeléssel meghatározza a pillanatnyi helyzetünket. Minél több műholdra "lát rá" annál nagyobb pontossággal határozza meg a helyet - de ezen kívül plusz információt nem szerez a több viszonyítási pontból.

Ha egy szemunk lenne, akkor is fejmozgatassal remekul be lehet merni a melyseget. Bar ket szem sokkal kevesebe fajditja meg a nyakat :D

De egyebkent, szerinted ha a fejed akarmelyik pontjara raknal egy kamerat, ami kozvetitene a kepet, akkor 4D-ben latnal? :)

Ez csak akkor lehetne igaz, ha:

- a további kamerák mind egy-egy újabb dimenzióban lennének,

- mind annyi dimenziós lenne, amennyi szükséges.

4 dimenziós látáshoz több darab 3 dimenziós szem kell (a te szemed érzékelője 2 dimenziós).

Ujjuj. Nem a szemek számán múlik.

Egy szem is elég lenne a térlátáshoz, ha mondjuk a szem a fókuszálásból pontos távolság-adatot lőne vissza az agynak. De nem teszi, pontosabban a visszalőtt adat pontossága hagy kívánnivalót, viszonyításra elég csak, tehát ha ránézel a tíz centire lévő dologra, aztán a 10 méterre lévőre, az agyad felfogja, hogy a második messzebb van, de a pontos távolságról fogalma sincs. A két szem a parallaxis miatt tud már 3D-ben modellt képezni az agyban. Három szem tökugyanezt tudná, csak jó bonyolult lenne a modellképzés a három parallaxis-hiba összevetésével. Értelmetlen és szükségtelen bonyolítás.

A világunkból nem csak a szemünkkel, hanem műszerekkel és egyéb közvetett módon is csak 3 térdimenzióra vonatkozó adatokat tudunk jelenleg kapni. Vagy csupán azért, mert minden adatszerzési módszerünk 3 dimenziós adattovábbító "közegre" alapszik (elektromágneses hullámok, anyag), vagy mert egyáltalán nem is létezik több dimenziós anyag, elektromágneses hullám, stb.

Ha pedig a szem működéséből, színtiszta elvben akarjuk megnézni, hogyan kéne látni 4D-ben, akkor megállapíthatjuk, hogy a szem a 3D térből nyert képet egy 2D-s felületre képezi le és ebből nyer adatot.

A négy dimenziós szem akkor három dimenziós térbe kellene, hogy leképezzen, nem sík felületre, méghozzá egy négydimenziós lencsén át (vagy egy három D-s lyukon át, ez lenne a 4D-s camera obscura :D).