Ti mennyire adtok igazat ennek az idézetnek?

Hát jórészt semennyire nem értek egyet.

Nem hiszek az “általános gondolkodásban” mint olyanban, hogy létezne, lehetne fejleszteni, oktatni, észrevehetően jobban mint amennyire a mai iskolarendszer teszi. Legalábbis “tanítson gondolkozni” címszó alatt még semmi értelmeset nem olvastam.

((Mindamellett mindig megdöbbenek hogy a bölcsészek nem alkalmazzák a logikai implikációt. Talán a [link] -hoz hasonló dolgok nagyobb hangsúlyt kaphatnának valahol óvodában/alsóban (bár a bölcsészek állítólag képesek életben maradni, szóval lehet, hogy ez is tökmindegy).))

Továbbá nem hiszek abban, hogy egy olyan komplex rendszerről mint a tanulás folyamata, ilyesfajta okoskodással bármit lehetne mondani ami közelebb van valamihez ami igaz, mint egy teljesen hülyeség hablatyhoz (fenti idézet pl).

Talán az egyetlen ami tudományosan megalapozott lehet, ha összehasonlítjuk a különböző tananyagú iskolákban végzett _felnőtteket_: a magyart, a finnt, a szingapúrit, a satöbbit. (De akár itthonon belül is: a szakiskolást, a waldorfosat, a magántanulót.)

Mit mérni rajtuk? Hogy mennyire boldogak, jólszervezett az életük (rövid és hosszabbtávon) mennyire jó munkaerők. Talán nem nagyon van más.

Persze ezek talán a tananyagtól függnek a legkevésbé.

- - - - -

Teljesen biztos vagyok abban, hogy Szent-Györgyi teljesen máshogy élte meg mind a verstanulást mind a gondolkodós feladatokat mint az átlag kortársa, így az ő véleménye nem hogy szakmai, de még mint valaki olyané is aki ebben részt vett, teljesen érdektelen, legalábbis számomra.

A kiragadott rész önmagában kevés. Mert a lexikális tudás ész nélkül magolásáról szól az idézet és a kognitív fejlődés hiányáról.

Az oktatásról

"Az egész oktatás ügyet áthatja egy nagy tévedés. Egy óriási tévedés, ami abból áll, hogy azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belenyomja a fejébe. Az én nézetem szerint a fej az gondolkozásra való. És a könyv arra való, hogy ne kelljen mind azt itt tartani. Azt sokkal egyszerûbb a könyvtárban tartani - ugye? És akkor a fejemet használhatom sokkal jobb dolgokra: Gondolkozásra például. De ha a fejemet megtöltöm szecskával (szóval mindenféle adattal), akkor azt nem tudom használni semmire. És ezzel meg is bénítják, ezzel borzasztó kárt tesznek, mert megbénítják az embert. Mert ez a sok szecska, ami az ember fejébe belemegy, az úgy is elpárolog, abból semmi sem marad, azt az ember mind elfelejti. Ami megmarad, az a Tudomány, vagy Mûvészet, vagy a szépség szeretete, az, hogy egy problémát próbáljon megoldani, a tettre készség. Ezek az egyéni kvalitások, ezek a fontosak!"

"A tudományokat azokat át kell élni! Az, hogy én a kísérleteimmel élek. Shakespeare-t azt nem megtanulni kell, hanem átélni kell - ugye? A zenét nem megtanulni kell, hanem azt megélni."

Hasonló kritikát fogalmazott meg Outwitting the Devil c. könyvében Napoleon Hill. A túlzott lexikális ismeret jó egy gyárba, egy szabályrendszert alkalmazó szakmába, ahol máshogy gondolkodni, mint az előírt, nem jó.

A szomorú, hogy csak lexikális tudással jobb eredményt lehet elérni a Pannon Egyetem mérnöki karán, mint gondolkodással. Mert papíron kérnék repetatív feladatokat. Ész nélkül könnyebb vissza adni, mint megérteni tananyag használati értéke nem az, amiért egyetemre mentem.

Kérdező!

Most mondom, még időben. Nem fog sikerülni!

Reál tárgyakat nem lehet magolni. A többit se érdemes, de ezeket nem lehet. Le fogsz tudni érettségizni. AZ is lehet, hogy bekerülsz az egyetemre. Harmadévtől meggebedsz. Ha szerencséd van, kapsz egy diplomát. Elhelyezkedsz. Semmi sikerélmény, semmi eredmény, pocsék élet.

A magolás nem tanulás. Tanulni is meg kell tanulni. A reál tárgyakban a folyamatot kell megérteni, azt, hogy mi miért történik, miféle kölcsönhatással és egy esemény bekövetkezéséhez miféle feltételrendszer kell. Ez egy átfogó, szorosan kapcsolódó rendszer. Elemei kölcsönösen hatnak egymásra. A rendszer lényegét kell érteni belőle, mert az ember agya alapvetően asszociatív, egyik dologról a másik jut eszébe. Feltéve, ha ismeri a kötődéseket.

Tehát sürgősen felejtsd el a magolást, és tanulj meg tanulni. Kérdezz tanárokat, kérdezd értő társaidat. Majd meglátod, micsoda minőségi különbség lesz az életedben. Már a középiskolában érezni fogod. És rászoksz erre irodalomban, művészetekben, és mindenben, ami színesebbé teszi az életet.

A válaszolókhoz!

Sok jó észrevételt olvastam, de nem állítanám ennyire szembe a lexikális tudást a gondolkodással, mert egymást kiegészítik, mindegyik a másiktól hatásos.

A mai oktatási rendszerről. A korábbi poroszos eltűnőben. Annak előnye a rend volt, hátránya az alkalmazás alacsony szintje. Akkoriban ez pótolható volt egy fegyelmezett (önfegyelmezett) ember számára. Ma a változás felgyorsult. Nemkívánatos módon, de ebbe most nem érdemes belemenni. Most tehát alapvető fontosságú lett a reagálás képessége, sőt, a gyors, célzott reagálás. Ez megkívánja a dolgok rendszerszintű ismeretét, hogy az ember felismerje a különbségeket.

Csakhogy ez a képesség általános. Ha tudjuk a matematikában, képesek leszünk a fizikában, biológiában, de még a nyelvtanban is. És főleg a politikában. Tudják ezt a politikusok is. És nemkívánatosnak tartják. Értő ember kontrollál, ezt csak a hasonlóan értők kedvelik, mert tudják a hasznát. A kontrolláltra nézve is. Hazugságbab (bármi is az) a kontroll rendkívül hátrányos. Ezért a mai iskolai rendszerben a kontroll lehetőségét fenntartja magának a hatalom, az iskola számára a szolgai elfogadás megtanítását írja elő. A kép persze ettől még zavaros, mert mindig akadnak nem befolyásolható személyiségek (nagyságok), akiket nem lehet így vezérelni. Azonban az iskolákat mára megfosztották minden motivációtól, beleplántálták a félelmet (és csak kevesen mentesek ettől), ezáltal a tanár nem motivál. Zöme nem is tuja, ereje nincs hozzá, a lehetőségtől megfosztották. Önmaga szinten tartására is erőn felül kell fordítania, hol marad a legfőbb feladatára, a diákság érdeklődésének felkeltésére (valójában szinten tartására)?

Egyszóval, a mai magyar oktatásügyet véletlenül se a tévedés hatja át. Nem, ezt a szándékos lezüllesztés eredményessége hatja át. Minden folyamatnak fázisai vannak, tehát ez még itt se, még most se teljes, kiváló ellenpéldák léteznek. Jó tanárok is léteznek. De ha szakmájuk követelményei szerint kívánnak tanítani, nevelni, ismeretet átadni megszerettetni, akkor egyre gyakrabban kell csalniuk. Tilosban járniuk. Ez feszültséggel jár és semmiképpen nem tesz jót az ügynek.

Végezetül a vitához az idézet egy apró részletére hívnám fel a figyelmet. Szent-Györgyi azt mondja, ... hogy ne kelljen MINDENT fejben tartani. Azt véletlenül se mondja, hogy ne kelljen SEMMIT. A Pitagorasz tétel képletét elfelejthetem. Benne lesz a könyvben. De hogy miről szól, mi az értelme, soha nem felejthetem el. Mert akkor soha nem fogom megtalálni abban a sokemeletes könyvtárban. Azért tájékozódni nem árt tudni.

Németből nagyon sokat segített, ha használtam a nyelvet: német újság, német youtube vloggerek, német diák-csere programok, német nyári munka, német (Goethe) intézet által szervezett német nyelvű gyakorló játékok (activity).

Tehát ha nem lexikálisan tanultam, hanem gyakorlatiasan, nekem jobban rögzült.

A történelem egy folyamat. A dolgok egymáshoz kapcsolódnak, ráadásul a családok továbbadják eszméiket. Ha egy regényfolyamként képzeled, sokat segít.

Egy példa. A Zrínyiek neve közismert. Zrinyi Miklós Szigetvárat védte (tehát 1500-as évek), unokája már a Habsburgok ellen is küzdött (1600-as évek), dédunokája Ilona, férje I. Rákóczi, fia II. Rákóczi Ferenc.

Lehet, hogy a pontos évszámok nem ugranak be, de egy családban az unoka úgy 60-70 évvel későbbi, stb. Meg a családfák is sokat segítenek, hiszen azokban a korokban a fontos emberek egymással házasodtak. Szóval akad kapaszkodó.