Damszkuszi pengékkel kapcsolatban több kérdés?

A legtobb kerdesedre itt valaszt kapsz:

[link] [link]

1. savas maratás. Az eltérő szövetszerkezetű részek eltérő mértékben maródnak, ez hozza ki a mintát. De ne keverjük a damaszkuszi kardacélokat a damaszkolással, az utóbbi csak a maratásos dekor technikát jelöli, a damaszkuszi acélnál ez csupán egy végső lépés (azonosan a japán katanákkal).

2. itt egy közkeletű tévedés áll fenn. A damaszkuszi acél pengék magas széntartalomra cementált acélból vannak, ahol a magas széntartalom miatti cementit tűk ridegségét a sokszoros átkovácsolással szüntették meg, a cementit tűket apró szemcsére, gömbökre törve.

Az általad említett hajtogatós kovácshegesztést a japán és kínai kardkészítők használták. Ott a rétegek száma a hajtogatásból származik, a nyolcszor hajtogatott acél 2^8 réteget tartalmaz.

A vikingek hosszúra nyújtott, eltérő széntartalmú szálakból csavartak egy hengert, ezt kovácsolták át, a japánok és kínaiak pedig lemezzé kovácsolt acélt hajtogattak és kovácsoltak át újra. A damaszkuszi kard nem tartalmaz ilyen hajtogatást, hanem a vikingek módszeréhez hasonló, szálakból, szalagokból történő összekovácsolást használtak. Nem volt jellemző, hogy 7 rétegnél többet használjanak.

Ja és ez csak a kard magja, az élek homogén anyagból voltak kovácshegesztéssel hozzá hegesztve.

(jellemzően minél kisebb, finomabb és kevésbé látható volt a mintázat, annál szívósabb volt a kard, valamennyire viszont látszania kellett, mert csak ez volt a látható bizonyítéka a megfelelő széntartalomnak).

3. Mint feljebb áll, damaszkuszi acélnál nem ez a mérvadó, mert nem réteges kovácsolt. Ha sima salakos bucavasból volt, kifejezetten rideg, vacak volt, persze a sok átkovácsolással ez javult, de az igazi jók az először szénmonoxidban széntelenített , majd faszénben cementált (olvadásig melegítve, ami segítette a salak elválását a színfémtől) tégelyacél alapúak voltak, mindkét lépésnél kikovácsolva a salakmaradékot.

4. Érdemes külön utánaolvasni a wootz- és a bulat acélnak. Ezek voltak az igazi jó minőségű alapanyagok. Magas tisztaságú acélpogácsák, némi speciális természetes ötvözővel, eredeti származási hely India, innen hordták szét a kereskedők az egész világon. A japán katanák és a kínai kardok eredeti alapanyaga is ez.

De azokat TÉNYLEG hajtogatva kovácsolták, plusz eltérő széntartalmú belső és külső rétegekkel (japán kardoknál a magas széntartalmú réteg került kívülre, belülre az alacsony széntartalmú szívós mag, a kínai kardoknál a szívós réteg volt kívül, a kemény, ridegebb magas széntartalmú volt belül, ami csak az éleknél bújt ki a külső puhább rétegből).