MBTI-s kérdés: Mi a különbég az alacsony és a magas kognitív funkciók között?

Huh, hát ez eléggé hosszadalmas és bonyolult.

A legegyszerűbben talán úgy tudnám megmagyarázni, hogy minél lentebb van a rangsorban az adott funkció, annál inkább "alárendelődik" az előtte lévőknek.

Ott van például az ENTJ:

Neki a Fi-funkciója az utolsó, tehát egyrészt azt használja úgymond a legritkábban, másrészt formálják az előtte álló funkciók, főleg az első kettő. A Te hatékonyságot akar, könyörtelenül célratörő, a Ni meg biztosítja a pókhálószerű információgyűjtést, az úgynevezett előre tervezést elősegítő hajlamot, különleges kreativitást ahhoz, hogy a dolog működjön, a harmadik helyen lévő Se, meg plusz noszogatásként lökdösi a Te-t, hogy "haladni kell, csinálni kell, minél gyorsabban". (Elsősorban a cselekvésre, a valós megvalósításra való "kényszer" különbözteti meg a legszembeötlőbben az INTJ-t és az ENTJ-t, mert az INTJ egy második Te-vel, gyakran a terv megvalósítása címszó alatt kiegyezik azzal is, hogy lejátssza magában, pontosan mi és hogyan történik.) Aztán ott van a Fi. A Fi első helyen a "tudom, mit érzel, mert tudom, hogy ÉN mit éreznék ebben a helyzetben" mentalitás alapján működik.

Az ENTJ esetében, az inf-Fi-vel pedig a következő a helyzet:

a) verzió -> "Ha ÉN képes vagyok ezt a feladatot így meg így elvégezni, ha ÉN ehhez ilyen meg emilyen szinten értek, ha ÉN képesek vagyok X követelményszintnek eleget tenni, akkor NEKED IS KÉPESNEK KELL RÁ LENNED! Ha nem lazsálnál annyit, ha eléggé akarnád! Nem igaz, hogy ennyi szerencsétlennel vagyok körülvéve, akik még azt se tudják megcsinálni, ami egyszerű mint az egyszeregy!"

(Ebben a szituációban egyébként az a vicces, hogy az ENTJ-k félelmetesen jól fel tudják mérni azt, hogy kinek mik az erősségei és a gyengeségei, egy projektnél így is koordinálja össze a feladatok kiosztását, de ha elfogy a magas Te-ből adódó igencsak csekély türelme... akkor fellép ez a fajta logikátlanság, azaz a gyenge Fi.)

b) verzió -> "Mi... neked meg mi bajod van? Mit nyafogsz?! Mit fárasztasz a hülye hisztijeiddel?! Nekem EZ meg se kottyanna, meg se érintene, fel se venném, akkor meg mit vagy te ilyen idegesítően érzékeny és rinyálós? Lépj túl rajta! Én is azt tenném, persze, ha olyan gyenge lennék, mint te, hogy egyáltalán foglalkozok ezzel... Azt akarod, hogy elmúljon a rossz érzés? Akkor barátocskám, na csak a földet verve, a könnyeidet nyeldekelve óbégass, hanem keress megoldást!"

A gyenge Te is ehhez hasonlóan kicsavartan működik, és bár utolsó helyen áll több típusnál is, a tert-Te-s ESFP-nél mégis egyszerűbb szemléltetni. Elvégre, mivel extrovertált... a hatása is "látványosabb".

Szóval, mivel az ENTJ-nél vázoltam, hogy mit tesz az erős Te, azt nem mondom el még egyszer. Az ESFP-t elsősorban az "itt és mostban élés" és az érzelmei vezérlik. Vannak ESFP-k persze, akiknek típusokhoz képest fejlettebb a Te-jük, náluk ennél kevésbé nevetségesen funkcionál. Viszont a klasszikus ESFP-nél a Te működése nagyjából akkor tör a felszínre, ha rájön a hisztizhetnék, vagy mások rávilágítanak, hogy amire készül/amit már megtett/éppen tesz, logikailag totális marhaság, ő meg megmakacsolja magát, hogy "DE NEM!". "ÉN akkor is megcsinálom, ezt meg ezt meg ezt, én akkor sem vagyok túlérzékeny, pattogós vagy hisztériás, én akkor sem engedek ebből, BÁRMIT IS MONDASZ!". És ezen a "bármit is mondasz" részen van a hangsúly. Ugyanis, bár az erős Te-vel rendelkezőkben is megvan egyfajta akaraterő, akinek magas Te-je van, az hajlandó elengedni a hatékonyság és az észszerűség kedvéért azt a dolgot, amihez ezáltal a magas Te által köti az ebet, ha elég logikus ellenérveket kap. Még tiszteli is utána azt az illetőt, aki ilyen ügyesen felfedezte és megcáfolta az okfejtésében lévő hibákat. De az ESFP és minden gyenge Te-vel rendelkező ember ezzel szemben azt csinálja, hogy egyszerűen lecsinálja, hogy az most logikus vagy nem, ami a konfliktust előidézte. Sőt, még jobban bepörögnek ahhoz, hogy ilyen módon ki vannak oktatva, ilyen módon bele van gázolva az Ő érzéseikbe.

Funkciókra bontva, logikailag mit mutat a kép:

Az ESFP "most" eldöntötte, hogy ez így jó lesz, ameddig ő PER PILLANAT elgondolkozott a téma kapcsán, addig oké -> Se.

Az ESFP azt mondja, hogy Ő nem hisztizik, Ő nem veri nagy dobra, Ő nem ez, Ő nem az, Ő akkor se engedi MAGÁT eltántorítani. Őt sérti, hogy logikát akarnak verni az ötletébe, ő meg van bántva, hogy le akarják szavazni, neki fáj, hogy nem látják azt az ötletében, mint ő. Folyamatosan ő, ő, ő , ő. Azaz egy befelé forduló érzelmi funkció, alias Fi, ami folyamatosan azt sulykolja belé, hogy az ő személye ellen irányuló támadásról van szó. És mivel a Se állandóan a per pillanat információit szállítja neki, a Fi meg ezeket látva hozza meg a válaszlépést, ezért nagyon úgy néz ki, mintha az akár alapjáraton nem is énközpontú emberünk átmenne nárcisztikusba, ameddig le nem higgad.

Mindezeket látva a Te meg nyomatja a célorientáltságot, a legyűrhetetlenséget, a kitartást, adja úgymond a fő funkciók alá a lovat.

A többi funkciónál is hasonlóképpen ki lehet ezt logikázni:

- A magas Se az jó rögtönzőkészséget ad, ennek következtében az INTJ pocsékul rögtönöz, neki legalább 10 lépésre kiterjedően, előre kigondolt terv kell ahhoz, hogy működjön, a spontán helyzetek kiakasztják (bár ebben szerepe van az állandóan irányítani akaró Te-nek is...) A Se úgymond közvetlenül az orra elé néz, az INTJ meg nem igazán képes erre, gyakoriak náluk, hogy a mozgáskoordinációjuk nem az igazi, megbotlanak, nekimennek valaminek, miközben valaki beszél hozzájuk, teljesen máshol jár az eszük, sokkal előrébb jár az eszük. Érdekes, hogy emiatt a magas Se-sek jobban szeretnek hallás után tanulni, míg a magas Ni használók, mint az INTJ, inkább olvas. Az INTJ-nél a Se olyan módon nyilvánul meg, hogy egy icipicit előrébb mozdítja a tervei kivitelezésének a sürgősségét. Ezt a "mozgásra való hajlandóságot" motiváló részt náluk a Te tölti be főként, de ha nem látja logikus okát annak az INTJ, hogy valamit MOST csináljon meg, akkor a hatékonyság oltárán inkább beosztja a teendőit a terveiben. Nem felpattan a kanapéról, hogy "na, akkor én most kiporszívózok", hanem tartja magát a fontossági sorrendhez, és akkor csinálja meg, ha eljön az ideje, ha a terv úgy is egyben marad, akkor esetleg halasztja is abban az esetben, ha az INTJ-nek nem egy fontos cél az, hogy X óra X percre kiporszívózzon.

- A magas Si a múltra koncentrálásra, így például a hagyományok tiszteletével jár, egy INTP-nél vagy ENTP-nél, akinek szintén van Si-je, csak alacsony, ez úgy jelentkezik például, hogy vannak kis, logikával nem magyarázható rigolyáik, amikhez ragaszkodnak, mert az úgy jó és bevált.

- A magas Ti az egy részletgazdag logikai funkció, kialakít magában egy rendszert, majd a rendszerbe beilleszti a tényeket, elemenként, megvizsgálja a rendszert, majd a tények fényében tovább finomítgat rajta... Ezzel szemben az alacsony Ti megint csak az előtte álló funkcióktól függ. Egy ESFJ esetében? Ott van előtte a dominánsként rendkívül tolakodó érzelmi funkció, a Fe és a múltra koncentrálásra hajtó Si. Tehát ha az érzelmeinek, vagy a múltban tapasztalt dolgoknak, az idő során kialakult elveinek, ügyes-bajos dolgainak nem felel meg az, amit a Ti mondana, ha erős lenne... akkor nem foglalkozik vele. A Ti által biztosított problémamegoldó készség java kiollózodik az által, amit a Fe meg a Si akar. Az ESFJ speciel épp emiatt lehet könnyen ítélkező; összefut egy pár emberrel, akik azért undokok, mert irigyek rá, őt ez érzelmileg rosszul érinti, hogy beleképzelve magukat az ő szemszögükbe, ezt gondolják róla, a Si meg bevési élesen a fejébe, aminek a következtében utána a Ti jóváhagyja ezt az ingatag statisztikát lásd; ha egy lány el akarja szedni a páromat, akkor az összes el akarja szedni titokban. És benne van, hogy ez lesz.

- Az alacsony Ni-t meg nevezhetnénk az előre tervezést szorgalmazó információk begyűjtésének a hiányának is... nagy vonalakban az alacsony Ni mindazt megcsinálja, ami a magas Ni jellemzőinek az ellentéte.

INTJ